Az örök értékek háttérbe szorulásával a világi örömök nagyon hangsúlyosak lettek, így a testiség is. Igaz, hogy évszázadokon át szó is alig esett róla, de most túlságosan előretört, az emberi élet legfontosabb értékeként, céljaként, felülmúlhatatlan örömeként tüntetik fel.
Böjte Csaba
1959. jan. 24. -
ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója
A lélek az, ami számít, az anyagi világ csak díszlet vagy még rosszabb, korlát.
Egymást boldogítva lehetünk csak boldogok!
Az élet arról szól, hogy küzdünk, és nem adjuk fel.
Minden egyes percet töltsünk ki tudatosan élettel, szeretettel és akkor nagyon hosszú lesz a 24 óra, az Isten adta áldott nap.
A halálközelség nem menti fel az embert a szeretet gyakorlása alól. Saját problémánk, gondunk nem jogosít fel arra, hogy másokat semmibe vegyünk, és olyan terheket hagyjunk magunk után, amiket nehezen tudnak hordozni a szeretteink.
Ha a Jóisten egy pillanatra levenné a tekintetét rólam, megszűnnék létezni.
A huszonegyedik század emberének Isten áldott jelenléte úgy kell, mint a sivatagban szomjazónak a kút éltető vize.
A szeretet Istene nem virág a kalapom mellett. Ő számunkra létkérdés.
Aki vétett, ha teljes szívvel megbánja, jóváteszi a bűnét, annak utána könnyebb tiszta lappal, szeretettel, békével továbbmennie.
Ha bejönne ide egy hatalmas, vicsorgó kóbor kutya, és én szelíden lehajolnék, szépen szólnék hozzá, valószínűleg megnyugtató beszédem által megérezné, hogy barát vagyok, hogy nem akarok semmit elvenni tőle. A bizalom bizalmat szül.
A világunk le van locsolva egy ecetes, savanyú kulimásszal.
De jó lenne fönntartható örömökre vágyni! Olyan dolgokra, amik elérhetők.
Szelektálni kell, hogy a rengeteg könyv, film, hír, esemény közül mit hallgatok meg, mit nézek meg, mit engedek be a lelkem szentélyébe. Ahogy akármit nem eszek meg, különösen az olyan ételeket, melyektől már egyszer beteg lettem, ugyanúgy a negatív híreket, beszámolókat vagy emberek pánikolását sem engedem a közelembe.
Az asszonynak úgy kellene néznie a férjére, mint a világ legnagyszerűbb emberére – mert akkor az az ember a világ legnagyszerűbb férje, édesapja lesz. És tudjon úgy nézni a férj a feleségére, mint a világ legcsodálatosabb asszonyára – mert akkor az a nő kivirágzik, szárnyai nőnek, és lehozza a csillagokat is az égről a családjáért. Fontos, hogy rendelkezzünk ezzel a teremtő hittel.
A családot szétverő erő mindig belülről jött: figyelmetlenség, naivság, alkohol, lustaság, bűnös kilengés és folytathatnám a sort. Sajnos a családjainkat szétverő döntések ott bent, a lélek mélyén születtek.
Meg kell tanulnunk parancsolni nyelvünknek, önmagunknak, és csak utána vagyunk képesek a párbeszéd által az általunk értéknek tartott ismereteket szelíd jósággal, hitelesen fölkínálni.
Akit az ördög nem tud rosszra csábítani, azt a jó túlzásba vitelére veszi rá.
Sokkal könnyebb a hibát, a negatívumot meglátni a másikban, az eseményekben, mint azt, ami összeköt, ami fölemel.
A gyerek olyannak látja magát, amilyennek a te szemed tükre mutatja. És ez így van velünk, felnőttekkel is.
Az embernek belülről kellene megreformálnia önmagát!