Egy csata elvesztésével néha utat találsz a háború megnyeréséhez.
Vigasz idézetek
Napokon át rosszkedvű volt, szinte életunt. De időnként egy-egy percre visszanyerte egyensúlyát; néha egy-egy percre átjárta szívét annak a tudatnak a boldogító melegsége, hogy ezekben az években nem csak élt, hanem alkotott is valamit.
Felesleges a siránkozás egyetlen szál virágért, mikor a mennyei virágok tömege nyílik a szemünk láttára.
Nem kell feltétlenül valamiben a legjobbnak lennünk a világon. Legjobb csak egyvalaki lehet, és sokan vagyunk. Ráadásul lehet, hogy végül a legjobb sem azt fogja csinálni, amiben ő a legjobb a világon.
Valamennyi, életed során elszenvedett megaláztatás feledésbe merül majd. A hibák, amelyeket elkövettél, úgysem számítanak a végén. Az összes rossz cselekedeted semmissé válik. Ha az életünk minden, amit megtapasztalhatunk, akkor ez az egyetlen dolog, ami lényeges.
Nem tudod meg nem történtté tenni a múltat, arra viszont kifejezetten képes vagy, hogy ne ismételd meg.
Mindenen van egy repedés. Azon keresztül jut be a fény.
Most mit siratsz? Emerencet nem sirathatod, a halott mindig győztes. Csak az élők veszítenek.
Voltak olyan idők, amikor szép volt minden, aztán, mint a dús búzamezők aratás után, csupaszon, magányosan maradtunk. Azonban semmi sem marad mozdulatlanul, ha van, ki elvesse, akkor a magok újra kihajtanak. Az élet nem áll meg, ha van akaratod, és hited, sok mindent jobbá tehetsz.
A sötét lélek-felhők felett is ott ragyog egy Nap, a Szíved, amely képes rá, hogy a lélek viharfelhőit felszaggassa, képes arra, hogy ismét ragyogjon arra, akit szeretsz.
Ilyenkor – így karácsony táján – a magányos szobák még magányosabbak, a régi puszták még csendesebbek, de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése.
Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér.
Az tesz igazán erőssé, hogy képes vagy ilyen fájdalmat érezni.
Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elborít a szomorúság, vagy a halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra.
Az imádság a vallás lényegéhez tartozik. Ahol imádság van, ott az ember könnyebbülést és vigaszt talál minden ínségében, legyen az akár nagy, akár csupán mindennapos.
A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest.
