1934. szeptember 21. - 2016. november 10.
kanadai költő, író, énekes
Miért vagyunk arra kondicionálva, hogy gyűlöljük a gyengéket és rondákat? Milyen történeteket meséltek nekünk szép lovasokról és törékeny leányzókról, hogy üldözzük a bénákat, a közönségeseket és a megtörteket? Miért ugyanazokkal a szavakkal jellemezzük a test szépségét meg a lélek szépségét? A kereszténység legendái, az elnyomottak és a nyomorékok szépsége miért sorvadtak el totálisan a lován vágtató hős mellett?
A vers mocskos, véres, izzó dolog, amit először puszta kézzel kell megragadni.
Ó, Halál, miért csinálsz te minden napból Halloweent? Félek! Mindig van valami baj: ha éppen nem székrekedésem van, akkor félek.
Soha nem adtam el elég lemezt ahhoz, hogy igazán nyugodt legyek a pénz miatt.
Egy magabiztos nép nem kirekesztő. Egy nagy vallás igenel más vallásokat. Egy nagy kultúra igenel más kultúrákat. Egy nagy nemzet igenel más nemzeteket. Egy nagy személyiség igenel más személyiségeket, értékeli mások létezését és életerejét.
Táncolj velem, szép vagy,
mint egy bíbor hegedű,
forgass túl a pánikon,
mert félek egyedül,
legyek én az olajág,
mit röptödben hordasz,
forgass, szerelem, forgass.
Forgass, szerelem, forgass.
Mint madár a dróton
Mint részeg az éjféli karban
A magam módján kipróbáltam, hogy legyek szabad.
Mindenen van egy repedés. Azon keresztül jut be a fény.
Illatuk füstcsíkok módjára úszik a levegőben. Szerelmes kacagásuk az egész világot a karmaiban tartja.
Ezt éneklem
a szívért, amelynek nincsen társa
a lélekért, amelynek nincs királya
a balerináért, akinek néma a tánca.
