Mindannyiunkban élnek olyan alapvágyak, amelyek sérültek és megoldatlanok. Vágyunk arra, hogy biztonságban legyünk, hogy szeretve legyünk, hogy fontosak legyünk, és érezzük azt, hogy számítunk. Vágyunk arra, hogy elfogadjanak, csodáljanak, értékeljenek minket azért, akik vagyunk. Vágyunk a tiszteletre, a megértésre, az elismerésre azért, amit tettünk. Vágyunk arra, hogy valahová tartozzunk. Ezek mind bennünk élnek – ezek nem lelki defektusok, nem is bűnök, bálványok vagy gyengeségek, hanem emberéletünk természetes velejárói.
