152 idézet
A világ egyik legrosszabb nyaralója vagyok. Három nap után unatkozom, és nem tudok mit kezdeni magammal. Ez azért lehet, mert amikor utaztam – leginkább sportesemények közvetítésére –, eleve három-négy napokat voltam távol, és ez valószínűleg berögzült nálam.
Azt mondják, az út elmélkedésre késztet: hogy honnan jöttél, hová tartasz.
-Dominic Toretto
Halálos iramban 7. (2015)
Rómában maradtam, a műkincseket végig tanulmányoztam, a vidékre is kirándultam, amíg pénzem tellett, azután amikor már a pénzem fogytán volt – útra keltem Firenze-Bolognán át a magyar határra, ahonnan utánvéttel kerültem haza.
Én mindentől félek: hogy hirtelen meghalok, hogy mindenemet elveszítem, vagy, hogy repülőre kell ülnöm. Még felszállás előtt oda szoktam menni a kapitányhoz, majd megkérem, ígérje meg, hogy minden rendben lesz! Vannak, akik ilyenkor úgy néznek rám, mintha idióta volnék, de akadt, aki még azt is megengedte, hogy bemenjek hozzá a pilótafülkébe. Ott ültem fél órát, remekül éreztem magam, pedig nagyon szűk volt a hely! Ha tehetem, nem repülök, de egy távoli munka kapcsán sajnos ez az egyetlen módja az utazásnak.
Tengeri utamnak szerencsés kimenetele a legcsodálatosabb isteni bizonyíték szavaimnak igazsága mellett. De bizonyítják azt a nagyszámú csodák is, amelyeket az Úr utazásom folyamán véghez vitt és amelyeket itt feljegyeztem.
Az először megpillantott hegyeken túl, most távolabbi, kelet felé terjedő ország látszott, amelyet a fedélzeten levő indiánok Bohíonak neveztek. Elmondták, hogy ez az ország igen nagy és olyan emberek lakják, akiknek csak egy szemük van a homlokuk közepén és mások, akiket ők kannibáloknak neveznek és akiktől szemlátomást nagyon félnek. Amikor észrevették, hogy ebbe az országba készülök utazni, majdnem megnémultak a rémülettől és kijelentették, hogy a kannibáloknak kitűnő fegyvereik vannak és megeszik azt, aki hatalmukba kerül.
Ma ismét vízre bocsáttattam hajómat és készülök tovább utazni, hogy jövő csütörtökön a Mindenható nevében elvitorlázhassam aranyat, fűszert és új országokat keresni.
Igazi önismereti túra egy New York-i utazás. Minden előítéletet felszínre hoz, hiszen már az első órában meg fog állítani egy hajléktalan, aki Afganisztánt megjárt veteránnak adja ki magát.
Szerettem a külföldi utazásokat, mert amellett, hogy világot láttam és azt csináltam, amit
szeretek, még extraprofitra is szert tehettem.
Néha eljutok egy olyan helyre, amelyről azt gondolom, hogy ott kellene élnem, azután visszajövök ide, máshová tolom a kanapét és a zongorát, és megnyugszom.
Erdély felé visz bennünket a vonat. Pihenni. Ez a „pihenés” abból áll, hogy reggeltől estig másszuk majd a hegyeket.
Emlékszem, kezdő vezetőként egyszer autóval útnak indultam Görögországba. Merész lépés volt, mert Budapesten ugyan már edződtem, de az nem készített fel arra, ami Athén körül várt.
Ha meg akarod tudni, szereted vagy gyűlölöd az embereket, ennek az a legbiztosabb módja, ha együtt utazol velük.
Szeretem Londont, és egy nap szeretnék ott egy lakást, de valahol egy meleg, napos tengerparton is szívesen laknék. Ugyanakkor szeretem a hideget is. Imádom Finnországot, Grönlandot és Izlandot. Ahol nincsenek emberek. Nem szeretem az embereket.
Aki gőzhajón járja a tengert, az nem talál ott egyebet, mint vizet és megint csak vizet, valamint a gyorsvonat utasa is csak egyforma szántókat lát az Alföldön. Aki azonban kocsin kalandozza be az országot és vitorláson a tengert, az nyüzsgő életet, mozgást, ezer képet és szépséget lát mindenütt.
Százezer évvel ezelőtt volt, aki a tábortűz mellett maradt, és volt, aki útra kelt. Én közvetlen leszármazottja lehetek valakinek az utóbbiak közül.
Még mindig élvezem ezt a világot, én a motorsportban érzem magam otthon. Lelkesen utazom új országokba, ismerek meg új embereket és kultúrákat, ez az életem része.
Bizony, a legpazarabb táj is kap némi bukét, ha szaros vonatablakból nézzük.
Mióta hazaértem az utazásomról a szomszédaim azt mondogatják, hogy megváltoztam. Én a következő kérdéssel felelek nekik:
– Mi értelme az utazásnak, ha nem az, hogy szélesítse a látókörünket?
