Soha nem hittem az istenadta tehetségben. Imádtam a munkámat és megtettem mindent, ami tőlem telt.
Kellő színpadi érzékkel a semmit is hatásosan adhatja elő az ember.
Amikor az iskola folyosóin rappeltem, akkora tömeget vonzottam, hogy az igazgató azt hitte, verekedés folyik. Ekkor kezdtem rájönni, hogy tehetséges vagyok.
Mindenkinek van valamihez tehetsége, csak meg kell találni, mi az. És ha megvan, és mellette minden percedet arra szánod, hogy abban a legjobb legyél, akkor a tehetség ki fog fizetődni. Számomra ez a futball, és a legnagyobb tanulság nekem az volt, ha csinálok valamit, azt mindig száz százalékot beleadva érdemes csinálnom.
Ahhoz, hogy egy nehéz szakmában sikeressé váljunk, elsősorban hinnünk kell önmagunkban. Hiába születik valaki hatalmas tehetséggel. A közepes tehetségű, de motiváltabb ember lesz mindig a jobb.
Tizenöt éven alul mindenki tehetségesebb, mint azon felül: csak a kivételes géniuszok fejlődnek mindig tovább.
Tényleg úgy gondolom, hogy nekünk, magyaroknak igazából egyetlenegy természeti kincsünk van, az emberi tehetség.
Úgy vélem, hogy az oktatásnak, az életnek az egyik legfontosabb tétele arról szól, hogy az ember őszintén megtalálja, mire van tehetsége, és ha azt egyszer megtalálta, akkor ahhoz legyen száz százalékig hűséges.
Ha van egy gyereked, aki nagyon tehetséges valamilyen hangszeren, akkor mit teszel vele rögtön? Nyilván egy patinás, híres és neves zenei intézménybe adod, nem pedig egy közepesbe. Miért ne lehetne ugyanígy a futballban is?
(Válasz Sepp Blatter FIFA-elnöknek arra a felvetésére, miszerint az elitklubok rabszolgasorban tartják a gyermekfutballistákat)
A zsenik sorsa az, hogy meteorként elégve bevilágítsák századukat.
Mitől van az, hogyha Meryl Streep három métert megtesz, máris történik valami? Mert minél nagyobb a tehetsége valakinek, annál tovább tart a bőrénél. Vannak emberek, akik ha szembejönnek, érezni, hogy tolják maguk előtt a levegőt. Ez a tehetség.
Régen még kötekedtem a gyerekekkel, akikkel játszottam, hogy én jobb vagyok mint ők. De akkor az apám azt mondta: „Gyere csak ide, ne csináld ezt a többiekkel, csak azért, mert Isten ajándékba adta neked a tehetséget. Ezért te nem tettél semmit. Ez Isten ajándéka. Tisztelned kell embertársaidat, mert fontos, hogy jó emberré válj. Mostantól légy te a példa.
Nem tudom sajnálni azokat, akik eltékozolják a tehetségüket; undort keltő, sőt még annál is rosszabb, hazafiatlan.
Egy tehetséges ember utazgatás nélkül is tehetséges; de egy kitűnő tehetség (amit magamról minden szerénység nélkül állíthatok) elvész, ha örökké ugyanazon a helyen marad.
Csak 24 éves voltam, amikor megnyertem az első Mr. Olympia címemet. Ilyen fiatalon világbajnoknak lenni elég nagy nyomást jelentett. Idővel aztán megnyertem a 8. Olympiát is, amivel beállítottam a rekordot. A csúcson voltam: a valaha látott legjobb formát hoztam, nagyszerű edzéseket végeztem, és semmit sem bántam meg. De aztán éreztem, hogy eljött az ideje a befejezésnek.
A tehetség és az elszántság képes akár szupersztári magasságokba is repíteni az embert.
Minden ember ezen a földön, így az én összes gyerekem is, úgy született, hogy megvan a maga különleges tehetsége és helye a világban. Ha ez a tehetség lehetővé teszi, hogy milliók ismerjék meg, és ő ettől boldog lesz, illetve boldoggá tesz másokat, akkor az már kész öröm. De ez nem fontos, csak az, hogy felfedezzék magukban a tehetséget és továbbfejlesszék.
