Ahogy az ember is akkor változik, amikor valami nagy trauma éri, talán a társadalom is így működik. Akkor kapunk észbe, amikor elmegyünk a falig, amikor már fáj, és akkor próbálunk csak változtatni.
Kultúránk túl nagy feneket kerít a látszatnak, a kornak és a rangnak. A szeretet az, ami fontos.
Ha a fejedelem becstelen embert emel polcra, a népet szinte arra biztatja, hogy maga is becstelenné legyen.
A legnagyobb emberek feje is beszűkül, ha együvé toborzódnak, s minél több valahol a bölcs, annál kevesebb a bölcsesség.
Világnézeti forradalomnak akkor lesz a legátütőbb sikere, ha az új világnézet lehetőleg minden embert megismertet az új tan lényegével, sőt szükség esetén ezt rájuk kényszeríti.
Arra azért készülj fel, hogy ha te is ki akarsz törni a „normális” élet börtönéből, akkor a többség számára te leszel a „nem normális” … :-))
Mikor fog olyan körülmények között èlni a magyar tanár, mint a norvég sorozatgyilkos a börtönben?
Mert mind őrültek vagyunk, nincs mese, csak az arányok számítanak, hogy mennyire, és hogy ki dönti el azt, hogy mennyire.
Hát itt majd megismered az emberiséget, mert, tudod, a kocsmába felejteni jövünk, hisz megtapos az élet, mint a búcsúban elejtett eperfagyit a körmenet.
Hiszem, hogy szar világ lesz abból, ha a cinikus hülyegyerekek lesznek a legjobb fejek az idiotizmus végtelenségének utat nyitó virtuális majdnemvilágban.
(2025. 01. 01)
Mindenki álarcot visel és szerepet játszik. Egyáltalában az egész társadalmi élet folytonos komédiázás.
A csordaösztön a közepet és a közepest értékeli a legmagasabbra és tekinti a legértékesebbnek: azt a helyet, ahol a többség található; azt a módot, ahogy ő maga is él.
Az emberiség nem fejlődik a jobb, az erősebb vagy a magasabb rendű felé úgy, ahogyan azt manapság hiszik. A „haladás” modern eszme csupán, azaz hamis eszme. A mai európai, értékét tekintve, mélyen alatta marad a reneszánsz kori európainak; a továbbhaladás mindenesetre semmiféle szükségszerű felemelkedést, növekedést, erősödést nem jelent.
Néhány főúr vadászterületet akar ebből az országból. Vigyázzanak, mert ha így dolgoznak, a vadak fognak vadászni.
Magyarországon sztrájkol – Hymen. Évről évre kevesebben házasodnak itt az emberek. Szinte kétezerrel kevesebb például a házasságok száma csupán ez évben. És csupán szeptemberig. (…) A jövendő magyarjainak nincs se kedvük, se módjuk világra jönni.
Megmentik újra és újra a hazát, valahányszor saját profitjukat kell megmenteni. Ha háborút nem csinálhatnak, csinálnak háború-félelmet, s bebörtönöznek jámbor rajongókat, hogy a nép elhiggye, hogy veszélyben a haza.
Ebben a hazában nem utcai harcosokra, berozsdásodott terminátorokra van szükség, hanem tisztességes, becsületes emberekre, akik azért dolgoznak, hogy minden magyar ember a sajátjának érezhesse Magyarországot.
Két dologról beszélhetek, amit valójában nem szeretek. A fekete történelem hónapja sértés. Egy hónapra fogod degradálni a történelmemet? Az afroamerikai kifejezés is sértő, nem vagyok oda érte. A feketék egészen az n-betűs szóig különböző címeket viseltek, és nem tudom, hogyan kapnak publicitást ezek a dolgok, de mindenki az afroamerikait használja most. Mit jelent ez valójában? A legtöbb fekete ember keverék a világ ezen részén. És mégis úgy használjuk az Afrika szót, mintha az egy ország lenne, nem pedig egy kontinens, mint Európa.
Beleadhatjuk-e a tudásunkat, tőkénket az új találmányokba… amíg a társadalom olyan nemzedékeket nem nevelt fel, amely használni is tudja őket?