Az igazi jó tanács mindig észrevétlenül jön, mintha saját döntésed eredménye lenne.
Az emberek nem hisznek az ingyentanács hatékonyságában.
Egyszer eljön a nap, amikor meginog a világ, amiben élsz. Hatalmas kihívás előtt állsz majd, a tomboló viharban nem tudod, mi a valóság és mi a káprázat. Ha eljön az a nap, nyújtsd majd ki a kezed, és kérj segítséget.
Ne boldogságot kérj Istentől, hanem azt, hogy okosan használhass. S hiszem, hogy akkor a boldogság megjön magától.
Az ember mindig többet tanul a maga kárán, mint azon, ha más tanácsára a helyes utat választja.
Hallgasd a szívverésed, kövesd a gondolataidat, amiket nem tudsz irányítani, és uralkodj a kényszeren.
Féltékenységtől őrizkedj, uram!
A zöldszemű szörny koncán kéjeleg,
Csámcsogva fal föl! Ó, még boldog az,
Ki megcsalatva nem szeret tovább,
De poklot jár, ki kétkedik, rajong,
Gyanakszik – és halálosan szeret.
Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is. Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint! Akinek célja: a helyes élet – annak eszköze: az emberség.
Anyu minden kínálkozó alkalommal azt tanácsolta a gyerkőcöknek, hogy „szökkenjenek fel a napra”. Ha oda talán nem is érkeztünk meg, a földtől legalább elrugaszkodtunk.
Ha nem vagy képes megváltoztatni körülményeid, legalább változtass azon, ahogyan szemléled azokat. S ha sehol sem látod a remény felcsillanó jelét, csak lépj ki a mindennapokból, s hallgasd meg egy madár énekét, gondolkodj el rajta, mit mesélhet, mielőtt szárnyra kap.
Ha elkövetsz egy hibát, akkor mondd el másoknak, mielőtt maguktól rájönnek!
Minden kalandod olyan legyen, hogy aláírhasd. A legfutóbb kalandnak is legyen értelme, a legszerényebbnek is legyen illata. Mindegyik legyen egy költemény. Nemcsak nagy költemények vannak. Akadnak egészen kicsinyek is, amelyek tökéletesek.
A mai társadalom olyan beteg, hogy nem szabad közösséget vállalni vele. Neked is azt tanácsolom: Járj magánúton!
Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
Életemben a legjobb tanácsot apám adta. Azt mondta: „Csinálhatsz bármit, csak 65 évesen ne úgy ébredj fel, hogy azon gondolkodsz, mit kellett volna kezdened az életeddel”.
Kicsit zavarba ejtő, hogy miután egész életünkben az emberi lét problémáin rágódunk, végül nem tudunk jobb tanácsot adni, mint hogy „próbálj meg egy kicsit kedvesebb lenni”
Ragadj meg minden körülményt, mondj magadénak minden vétket, oszd meg örömödet, elmélkedj minden titkon, képzeld magad mindenki helyzetébe, bocsáss meg minden sértést (beleértve a sajátodat is), gyógyíts meg minden szívet, tiszteld minden egyes embert igazát.
Nem kell megfogadni mások tanácsát ahhoz, hogy örömet szerezzünk nekik, elég csak kikérni.
Annak keresd a tanácsát, aki megríkat, és ne annak, aki megnevettet.