Az, aki szorgalomra szoktatja gyermekeit, jobban gondoskodik róluk, mintha vagyont adna kezükbe.
A kiegészítő erkölcstan és morális irányítás anyámnál maradt: a szennyet nem tűrő magatartás elengedhetetlenségét és a gyalázatot élete árán sem vállaló meg nem alkuvás fontosságát tőle tanultam.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak. Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása; Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.
Értékesebb örökséget nem hagyhat gyermekeire a szülő, mint ha mindennap áldoz rájuk pár percet.
Annyira szeretem anyát! Nem érdekel, hogy nyálasan hangzik. A következő születésnapomon szerintem én fogok ajándékot venni neki. Szerintem ez lenne a jó szokás. A gyerek kapjon mindenkitől ajándékot, de az anyukáját ő lepje meg ajándékkal, mert az anyukája is ott volt, amikor megszületett.
A világ bizalmát igazában csak akkor szerzi meg az ember, ha házigazda és családapa.
Minden gyöngédségemet átadom a gyermekeimnek, azonban arra is ügyelek, hogy a kellő profizmussal végezzem a munkámat.
A gyerekek sosem ismerik meg igazán a szüleiket. Kisgyerekként csodálják, hősnek tartják őket, kamaszkorukban bosszankodnak vagy akár szégyenkeznek miattuk. Aztán amikor felnőnek, a szüleiket közönséges halandóknak látják.
Számomra a gyermekvállalás igazi rendeltetésének semmi köze a fajfenntartáshoz, a túlélés parancsoló szükségszerűségéhez, inkább arra szolgál, hogy lezárjuk saját gyermekkorunkat. A családalapítással újra megtapasztalhatjuk mindazt, amit gyermekfejjel éltünk át, de most már érettebb nézőpontból.
Ez a jó anyák sorsa: a jelenlétük magától értetődővé válik.
Ha szülő vagy és boldog akarsz lenni, akkor ne várd lélegzet-visszatartva, hogy a gyerekeid hálásak legyenek. Ha mégis olyan gyerekeid vannak, akik hálásak neked, akkor ők a kevés kivételek. Akkor igazán szerencsés ember vagy.
A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.
Az a szó, hogy „édesanyám”: ez az Isten neve a gyermekek szívében és ajkán.
Még mindig van két gyerekünk otthon és ez sokszor több, mint amennyit az átlagemberek nevelnek. Aztán amikor hazamegyek, tele a ház, mert elhozzák a barátaikat is és olyan a villánk, mint egy hotel. Azt hiszem, hogy ez jó, mert azt jelenti, hogy szeretnek otthon lenni, olyannyira, hogy még a barátaikat is idehozzák. Úgyhogy azt hiszem, velük kapcsolatban nem rontottunk el semmit a nejemmel.
Ha vannak gyerekei, tudja, hogy nincsen olyan, hogy nevelési elv. Ez egy hibrid dolog. Amit a feleségem és én tanultunk a szüleinktől, azt adjuk tovább, legyen ez vallási meggyőződés, magatartás, sporttudás, szellemi tudás.