A jóslatok csalókák: ennyi bizonyosság megadatott az embernek, ha sokkal több nem is.
Nehéz olyan dolgokat elutasítani, amelyeket kora gyermekkorunk óta elfogadtunk anélkül, hogy kétségbe vontuk volna őket – nehéz rájuk gyanakodni.
Miért diagnosztizálunk gyerekeket különféle zavarokkal, ahelyett hogy a családjukat, közösségüket és a társadalmat diagnosztizálnánk – és kezelnénk?
A demokrácia a vélemények ütköztetésén és mások nézeteinek tiszteletben tartásán alapul. A tudományos igazságot azonban nem a demokrácia alapelvei szerint kell megítélni, hiszen az egyszerűen létezik, bárhogyan is vélekedünk róla és bármennyien tesszük is ezt. A tudomány és az áltudomány között nincs sem arany középút, sem közös cél, amiért össze kellene fogniuk, ezért az állítások közé egy éles demarkációs vonalat szoktam húzni. A középen állás és a felek közötti konszenzusra való törekvés szimpatikus tartalmat hordoznak, de ezek az elvek nem adaptálhatóak a tudományra.
Ha a jóslatok valóban a jövőt vetítenék előre, minden látnok gazdagságban, boldog házasságban és elégedettségben élne.
Ha valamihez nagyon nem értesz, akkor se hagyd „a szakemberekre”. Lehet, hogy az egész ku*va ábécé ott áll a nevük előtt rövidítések formájában, de a „józan ész” felirat vajon miért hiányzik? Mert tízből kilenc esetben hiányzik – úgy képzelik, hogy a végzettségük és a hatalmas tudásuk majd átsegíti őket mindenen.
Sok ember úgy jön el a koncertemre, hogy na, nézzük meg, mit tud, és meg kell mozgatnom a szkeptikusokat is.
Mennyi mindent tartunk lehetetlennek, mielőtt megtörténik?!
Az ezotéria szinonimája az idiotizmusnak. De nevezhetjük egyszerűen hülyeségnek is.
Nem hiszek a kötelező önkéntességben, a cukormázas történelemben, és a hepiendben. De mindennél kevésbé, a furcsa véletlenekben.
Mindig szerettem kielemezni a dolgokat: a „miért” és a „hogyan” olyan hasznos kérdések, amelyeket nem tehetünk fel elégszer magunknak.
A tudomány útja nehéz, fáradságos és költséges út. A sarlatánok mindig előnyben vannak: könnyű, gyors, mindenre kiterjedő megoldásokat kínálnak.
Az áltudományok, ezotéria ellen harcoló ember olyan, hogy ha hall valami oltári nagy baromságot vagy felháborító igazságtalanságot, esetleg vicces agyamentséget, akkor felhördül, és azt mondja, hogy ez nem mehet így tovább, ez ellen tenni kell. Más csak legyint rá, röhög egyet és továbblép.
Ne hidd el mindazt, amit hallasz és olvasol, és csak a felét hidd el annak, amit látsz.
Csupán a földhözragadt elme képes tagadni a földönkívüliek történelem előtti időkben történt látogatásának valószínűségét.
Valójában nincs olyan, hogy alternatív orvoslás; csak olyan orvoslás van, ami működik és olyan, ami nem… Nincs alternatív pszichológia vagy anatómia, vagy idegrendszer, mint ahogy Londonnak sincs alternatív térképe, amely megengedné, hogy Chelsea-ből úgy jussunk el Battersea-be, hogy közben nem kelünk át a Temzén.
Amikor elvakult embert akarunk felvilágosítani, ugyanarra a reakcióra kell számítanunk, mint amikor a pupillába világítunk – beszűkül.
A tudomány kérdéseiben ezrek fennhatósága nem ér fel egy egyed érvelésével.