Ahogyan kötelességünk adott esetben valamilyen erősségű hitet megformálni magunkban, ugyanúgy más esetben éppen hogy az a kötelességünk, hogy ne higgyük el, tételezzünk föl valamit, ne vélekedjünk elsietetten; sőt, hogy még csak ne is toleráljuk, hogy az adott tényt igaznak tüntetik föl, amennyiben ez hiszékenység, babonaság vagy valami más erkölcsi hiba elkövetését jelentené.
Olvastam, hogy az előember falkákban élt, s ezáltal fejlődött ki intelligens és szociális viselkedésformája. Hátborzongató! Nemcsak a majom, hanem más állatfaj is élt falka-hierachiában, sőt él még ma is, de egyik sem fejlődött intelligenssé.
Nagyon szeretem a kételkedő embert, hiszen a saját élmény, a megtapasztalás, és nem a hiszékenység útvesztői viszik előre a világot.
Helytelennek tartom, hogy valamit puszta előítéletek alapján utasítsunk el.
Azt hinni, hogy aki elől megy, az tudja, mit csinál: ez a létező legveszélyesebb babona.
Istent természetesen nem lehet bizonyítani, mert például hogyan tudná az ausztrál gyapjút rágcsáló egyik moly a másiknak bebizonyítani, hogy Ausztrália létezik?
A jóslatok csalókák: ennyi bizonyosság megadatott az embernek, ha sokkal több nem is.
Nehéz olyan dolgokat elutasítani, amelyeket kora gyermekkorunk óta elfogadtunk anélkül, hogy kétségbe vontuk volna őket – nehéz rájuk gyanakodni.
Miért diagnosztizálunk gyerekeket különféle zavarokkal, ahelyett hogy a családjukat, közösségüket és a társadalmat diagnosztizálnánk – és kezelnénk?
A demokrácia a vélemények ütköztetésén és mások nézeteinek tiszteletben tartásán alapul. A tudományos igazságot azonban nem a demokrácia alapelvei szerint kell megítélni, hiszen az egyszerűen létezik, bárhogyan is vélekedünk róla és bármennyien tesszük is ezt. A tudomány és az áltudomány között nincs sem arany középút, sem közös cél, amiért össze kellene fogniuk, ezért az állítások közé egy éles demarkációs vonalat szoktam húzni. A középen állás és a felek közötti konszenzusra való törekvés szimpatikus tartalmat hordoznak, de ezek az elvek nem adaptálhatóak a tudományra.
Ha a jóslatok valóban a jövőt vetítenék előre, minden látnok gazdagságban, boldog házasságban és elégedettségben élne.
Ne hidd el, amit hallasz, és csak a felét annak, amit látsz!
Ha valamihez nagyon nem értesz, akkor se hagyd „a szakemberekre”. Lehet, hogy az egész ku*va ábécé ott áll a nevük előtt rövidítések formájában, de a „józan ész” felirat vajon miért hiányzik? Mert tízből kilenc esetben hiányzik – úgy képzelik, hogy a végzettségük és a hatalmas tudásuk majd átsegíti őket mindenen.
Sok ember úgy jön el a koncertemre, hogy na, nézzük meg, mit tud, és meg kell mozgatnom a szkeptikusokat is.
Mennyi mindent tartunk lehetetlennek, mielőtt megtörténik?!
A kételkedés, a mindent megkérdőjelezés fontos tulajdonság.
Az ezotéria szinonimája az idiotizmusnak. De nevezhetjük egyszerűen hülyeségnek is.
Nem hiszek a kötelező önkéntességben, a cukormázas történelemben, és a hepiendben. De mindennél kevésbé, a furcsa véletlenekben.
Mindig szerettem kielemezni a dolgokat: a „miért” és a „hogyan” olyan hasznos kérdések, amelyeket nem tehetünk fel elégszer magunknak.
A tudomány útja nehéz, fáradságos és költséges út. A sarlatánok mindig előnyben vannak: könnyű, gyors, mindenre kiterjedő megoldásokat kínálnak.
