Még ha rossznak is ígérkezik egy kezdődő nap, javítani lehet rajta reggeli szépségápolással és az öltözék gondos megválogatásával.
Szépség idézetek
Hogy szép volt, azt sosem vettem észre. Azért sírok, mert amikor fölém borulva rám vetette pillantását, láttam, hogyan tükröződik szemének mélyén az én szépségem.
Nincs szebb a vitorlázó hajónál, a vágtató paripánál, a táncoló nőnél.
Megint elnevette magát. A nevetéstől megváltozott az arca, és rádöbbentem, hogy gyönyörű. Elfordultam, mert nem akartam benne mást látni, mint szörnyeteget. Veszedelmes szörnyeteget.
A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.
Ahogy itt jár-kél, szép, miként
A csillagtüzes éjszaka.
Fénybe árnyat és árnyba fényt
Szűr arca, szeme, mosolya;
Oly szelíden ragyog felénk,
Ahogy a vad nappal soha.
A világ szépsége elkábította. Ezenkívül talán nem is számít semmi.
A szép magában foglalja a pillanatnyi lét és az örökkévalóság egységét.
A szépség örömök nélkül értéktelen volna.
Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. Te vagy gyönyörű.
Egy sereg fotót kéne csinálnom. Rólatok, ahogy folydogáltok. A partról, ahogy marha szép. A szikláról, ahogy ott áll a hullámverésben és rezzenetlen. A virágokról, ahogy sokfélék. A hullámokról, ahogy riszálnak.
Ha mindenkit ugyanarra a formára öntenének, nem létezne szépség.
A szépség, az igazi szépség ott végződik, ahol az értelmes ábrázat kezdődik.
A fény ugyanolyan bántó volt, mint előbb, s körülfolyta vonásait. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal.
Meg vagyok róla győződve, hogy az ember lelki irányának fejlődésére semmi sincs oly sújtó hatással, mint a külseje, és nem is annyira a külső maga, mint az a meggyőződés, hogy vonzó vagy visszataszító-e.
A legszebbnek az az arc tűnik, amelyen ott a sebezhetőség.
A szemét hagytam utoljára, mert tudtam: ha egyszer belenézek, alighanem elveszítem gondolataim fonalát.
Ez az asszony szép és okos: de mennyivel okosabbá vált volna, ha nem lenne szép!
Olyan valaki volt, akit a férfiak szerettek volna magukhoz ölelni, a nők megcsodálni, a gyerekek pedig imádattal nézni. Olyan anyagból gyúrták, mint az álombeli hercegnőket.
Volt valami varázslatos benne, félig kislány, félig nő volt, a pajkos tündérből szirénné vált, majd vissza, játszott az emberi érzelmek minden skáláján, néha csupán arcmimikáját és hihetetlenül szép, zöld szemét hívta segítségül.