Tudom, hogy sok gyerek csodál, és miattuk is mindig igyekszem a lehető legjobb játékot bemutatni. Személy szerint nincs konkrét példaképem más sportolók között, bár elismerem, van pár fantasztikus karrier a labdarúgásban, a kosárlabdában, az atlétikában, a Formula–1-ben, a teniszben… ezeket mind követem és csodálom.
Igyekszem odafigyelni a testemre, ez fontos része az életemnek, a szakmámnak. Nincs szó semmilyen különleges gyakorlatokról, egyszerűen csak edzek. Azt eszem, ami jól esik, de mindig csak mértékkel. Szerencsés génjeim vannak, nem vagyok hízékony, de a kemény edzésekre szükség van, hogy fenntartsam a kondíciómat.
Mi a leggyengébb pontom? Nem is tudom. Igyekszem minden téren elérni a legjobb formát, nemcsak a kondíciómat tekintve, hanem mentálisan is. Nem tudok egyetlen dolgot kiemelni, amin sokkal többet szoktam dolgozni. Igyekszem egyre jobb lenni.
Nem számít, hol játszunk, ki ellen játszunk, minden meccsen azért megyek ki a gyepre, hogy mindent beleadjak, a legjobbat hozzam ki magamból, mindent megtegyek a győzelemért.
Nincs kifogásom a sportok ellen, hiszen edzik a testet és fejlesztik az állóképességet. De a versengés és a hatalomra törés szelleme, amely fölébük kerekedik, nem jó, az életről alkotott torz elképzelést tükrözi. A harcművészetek gyökerét máshol kell keresni.
Egy olyan profi játékos, mint én, olyan, mint egy narancs. A klub kifacsarja az utolsó cseppig, és ha már nem kell, eladja egy másik klubnak.
Huszonnégy éves elmúltam, amikor újra komolyan kezdtem tornázni. Ha ezt ma valakinek elmondom, az nagyon csodálkozik, mert a lányok manapság tizenhét-tizennyolc éves korukra már abba is hagyják.
Versenyző koromban, a versenyek után csak akkor tudtam elaludni, ha végiggondoltam és leírtam mindazokat a hibákat, amelyeket a gyakorlataimban elkövettem. Azt is meg kellett fogalmaznom, hogy miért nem tudtam elég nyugodtan versenyezni, valamint, hogy miként lehetne máskor jobban dolgozni.
Más apukákkal ellentétben, az én apám nem a játszótérre vitt, hanem edzőtermekbe, méghozzá elég „hardcore” edzőtermekbe.
Még fiatal vagyok, de már megtanultam, hogy nincsenek titkok. Minden a következetességen és a kemény munkán múlik. Vagyis ha naponta kőkeményen odateszem magam az edzéseken, figyelve az étrendre és a táplálékkiegészítőkre, akkor ezek összessége képes a csúcsra juttatni.
Lehet, hogy egy nap rájössz, hogy nem is a pénz és a trófeák számítottak igazán, hanem az utazásod során kialakított mentalitás.
Mindig ezt tanítottam a csapataimnak: soha ne kételkedj, pallérozd az erényeidet, dolgozz az erősségeiden, csak így tudod ellensúlyozni a gyengeségeidet.
Nem is tudtam, hogy az angolok ilyen jó úszók. Tizenkét éve élek Angliában, de még egy úszómedencét se láttam.
(Reakció az angol maratoni úszók jó szereplésére a pekingi olimpián)
A médiával az a gond, hogy mindig a legrosszabbat képzeli el. Az edzőkkel pedig az, hogy mindig a legjobbat.
Ne feledjük, hogy a futball a legmagasabb szinten közönségszórakoztatás, a szurkolókért van. Mindig is ez volt a filozófiám, és ez már így is marad.
A jó foci olyan sok pozitív energiát szabadít fel, hogy szinte sosem jelent gondot a mentális és a fizikai rész. Gondoljanak csak vissza az iskolás éveikre, amikor mindig fociztak tanítás után. Elfáradtak egyszer is? Nem. Sohasem fáradtak el. Ez is a játékkal jár.
Általában az élet napos oldalán álltam, csapattársaimmal fantasztikus generációt alkottunk, és valljuk be, nem nagyon volt olyan játékostársam, akit ne küldtem volna a mennybe – ezt persze sosem vártam vissza tőlük. Megmosolyogtat, amikor csak említés szintjén is negatív hangvételben beszél bárki is erről a korszakról.
Tibit én vittem le annak idején a KSI-be Königh Gyuri bácsihoz, édesapjával, Benedek Miklóssal sokat beszélgettem a Fészek klubban, ha mondhatok ilyet, én indítottam el a kisgyerek Benedek Tibor pólós pályafutását. És pár hónap múlva Gyuri bácsi azt mondta, hogy ilyen helyes, szorgalmas gyerekkel még életében nem találkozott. Maga Tibor definiálta nagyon helyesen, hogy az ő tehetsége a szorgalma. Az az alázat és szerelem, amit a sportág iránt mutatott, példátlan.