Mi minden időben – ha sikeresek voltunk, ha nem – arra törekedtünk, hogy az edzés szent és sérthetetlen legyen. Az ott elvégzett munka, a koncentráció és az általunk fenntartott sztenderdek sohasem eshettek vissza. Aztán a befektetett munkának ez az állandósága előbb-utóbb csak kamatozott.
Ha valaki azt akarja tudni, milyen a Manchester United menedzserének lenni, az nézze csak meg az utolsó negyedórákat. Egészen hátborzongató: olyan, mintha a háló magába szippantaná a labdát. Néha mintha még maguk a játékosok is tudnák, hogy úgyis a hálóba kerül a labda. Tudják, hogy gólt fognak lőni. Ez persze nem mindig jön be, de a csapat rendületlenül hisz abban, hogy megtörténhet. Ez az egyik legfontosabb dolog a Unitednál.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Nekem mindig az volt az elvem, hogy a játékosaim állandóan a csúcson legyenek, mindig élet-halál kérdésének tekintsék a felkészültségüket. Ez a győztes hozzáállás.
Nem számít, hányszor lökték meg, hány szabálytalanságot követtek el ellene, az egész lénye ellenállást sugallt: „Te engem nem fogsz kiszorítani ebből a játékból, mert én Cristiano Ronaldo vagyok.”
A futball kihozhatja a legjobbat, de a legrosszabbat is az emberből, mert annyira erős érzelmeket tud megmozgatni. Egy döntő jelentőségű meccsen a játékosok elveszíthetik a türelmüket és a higgadtságukat, és ezt a menedzser fogja megszenvedni.
Sennáról közismert, hogy nagyon „piszkosan” vezetett egész karrierje során. Úgy nyerte meg a (brit) Formula 3 bajnokságot, hogy ütközött az utolsó futamon az angol versenyzővel. Ha nem tesz így, nem nyeri meg a bajnokságot. Aztán ugyanezt a dolgot játszotta el Prosttal később. Ezen kívül az egész pályát úgy használta fel mindig, hogy minél nehezebb legyen őt megelőzni. Szóval, amikor aznap először odaértem mögé, hogy leelőzzem – ha jól megnézed, ez két körrel korábban volt – jobbra mozdult, a pálya nagyon piszkos részére szorítva engem. Másodjára is megpróbálta megcsinálni ezt, akkor viszont én egyenesen mentem tovább, erre pedig nem számított. És amikor leelőztem, azt mondtam magamban, és mutattam „nesze, b*szd meg”.
A judo a szellemi és fizikai erő leghatékonyabb felhasználásának módja. A támadás és a védekezés gyakorlása formálja a tested és a lelked, továbbá segít abban, hogy a judo filozófiája lényed részévé váljon. Ily módon képes leszel tökéletesíteni önmagadat és hozzáadni valami értékes dolgot a világhoz. Ez a judo végső célja.
Mi egy csapat vagyunk. Megosztjuk egymással a labdát, a játékot, és a gondokat is.
Ha a tizenhatoson belül vagy, és nem tudod, hogy mihez kezdj a labdával, egyelőre csak rúgd a hálóba. A további lehetőségeidet később megbeszéljük.
Mi, magyarok szervezésben nagyon erősek vagyunk. A nemzetközi sporteseményeket is hibátlanul szoktuk megszervezni.
– Kossuth Rádió “Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában ( 2024. 11. 08.)
Egy versenynek általában csak egy nyertese van, ahhoz pedig, hogy nyerjünk, mindenki mást le kell győzni. Kivétel nélkül.
Annyi, de annyi érdeme lehet egy versenyzőnek! Kiváló sportteljesítmény, nagyszerű logika, páratlan észjárás, különleges érdeklődési kör.
Legyen szó meccsről vagy edzésről, én nyerni akarok.
Nincs tökéletes kosárlabdázó, és nem gondolom, hogy csak egy legnagyobb játékos van.
Mindig azt szerettem volna, hogy a csapat sikereket érjen el, de én akartam lenni a legfőbb oka ennek.
A projektünk a Citynél többről szól, mint győzelemről. A saját filozófiánkkal szeretnénk sikeresek lenni. Ezért kelünk fel minden reggel, ezért végzünk ennyire alapos munkát, ezért hozzuk ki magunkból a maximumot.
14 évesen hoztam egy olyan döntést, amely örökre megváltoztatta az életem. Megadatott a lehetőség, hogy a Genk fociakadémiáján fejlődjek, ezért fogtam magam, és Belgium egyik részéről a másikra vándoroltam. Az otthonunktól kétórányira volt az edzőközpont, de leszögeztem a szüleimnek, hogy menni akarok.
Saját jószántamból talán sosem tanultam volna meg bokszolni. Irtózom attól, hogy bárkit is megüssek, így a fiaimat se fegyelmeztem soha. De végül is nagyon megszerettem, mert rájöttem: tisztességes, szép játék az ökölvívás. Csak kisstílű, primitív sportolók csinálják durván, az igazi nagy játékosok nem megölni akarják az ellenfelet.
