A pályán ne vereségből tanulj, tanulj a győzelemből, jobb híján a döntetlenből. Rosszul lehet játszani, de nem nyerni akarni nem lehet.
A legtöbb hegymászó valójában nem tébolyodott, csupán az emberlét egy különösen virulens törzse fertőzte meg.
Egy nehéz mászás, különösen egy nehéz szólómászás kezdetén fölfokozottan tudatosul bennünk a hátunk mögött tátongó mélység. Szüntelenül érezzük vonzását, kielégíthetetlen étvágyát. Hallatlan szellemi erőfeszítést igényel, hogy ellenálljunk neki, egy pillanatra se merjünk lazítani. A szakadék sziréndala éberségre késztet minket, puhatolódzóvá, sutává, görcsössé teszi mozdulatainkat. A mászás előrehaladtával azonban egyre inkább megszokjuk a kitettséget, a végzet érintését, lassan elhisszük, hogy bízhatunk saját kezünkben, lábunkban, fejünkben. Megtanulunk az önfegyelmünkre hagyatkozni. Figyelmünk apránként annyira összpontosul, hogy már észre sem vesszük kidörzsölődött ujjperceinket, combunk sajgását, az állandó koncentráltság fenntartásának feszültségét. Révületszerű állapot fedi el az erőfeszítést, a mászás éberen megélt álommá szépül. Órák röppennek el, akár a percek. A hétköznapi létezés fölhalmozódott bűntudata és zavara – a lelkiismereti botlások, a kifizetetlen számlák, az elfuserált lehetőségek, a por a kanapé alatt, a kínzó családi bajok, a gének könyörtelen börtöne – átmenetileg feledésbe merül, kiszorítja gondolatainkból a világosan kirajzolódó, hatalmas cél és a pillanatnyi feladat komolysága.
Véleményem szerint természetes lovaglás nem létezik. Egyszerűen azért nem, mert maga a lovaglás egyáltalán nem természetes.
Ha azok az emberek, akikkel ugyanazért a díjért mérkőztél meg, beismerik, hogy te vagy minden idők legjobbja, akkor valóban megérdemled a címet.
Ha visszamehetnék az időben, ugyanezeket a döntéseket hoznám, és mindent ugyanígy csinálnék. Vagy talán még ennél is keményebben edzenék. Jól tudom, hogy azzal a bizonyos 363 kilóval akár négyszer is le tudtam volna guggolni, de mivel akkor már előre az volt a fejemben, hogy kétszer fogom fölemelni, így történt. Szóval igen, ha visszautazhatnék az időben, még keményebben edzenék, és holtbiztos, hogy négyszer megemelném azt a fránya 363 kilót.
A bokszolók ma alig verekednek, nincsenek nagy ütések. Tudod, ha egy nehézsúlyú uralja a mérkőzést, akkor ki is kell ütnie az ellenfelét. Elvégre a bokszolóknak szórakoztatniuk is kell, ha nem mutatunk valami érdekeset, akkor senkit nem érdekel az egész.
Szégyen, hogy mindenki a Klitschkók ellen akar bokszolni, de amikor ott állnak velük szemben a szorítóban, akkor vagy tele van a gatyájuk, vagy rosszul készültek fel.
A sportszerű küzdelem, a fair play az a művészet, amikor úgy kapunk hajba, hogy egymás frizuráját nem tesszük tönkre.
Az autóversenyzés nem sportszerűségen alapszik, hanem győztesek taktikázásán.
Nem elég a gyors autó, ahhoz, hogy nyerj, előbb célba is kell érni.
Lobotómiásként se látnám sportnak, amit a hobbivadölők művelnek. Mióta a vadászat, mint elannyi más passzió, eltömegesedett és iparággá züllött, kiveszett belőle minden tolerálható.
Egy jó autóval egy középszerű pilóta is nyerhet, egy rosszal még egy kiváló tehetség sem.
A sport olyan, mint a lottó, semmi másra nem jó, csak arra, hogy a munkásosztályt abban a hamis reményben ringassák, hogy egy napon kiemelkedhetnek sörvedelő, furgont vezető társaik közül.
A sportolás azoknak való, akik nem elég intelligensek a heverészéshez.
Bármiféle sporttal próbálkoztam, mindig alaposan beégtem, ön- és közveszélyesnek bizonyultam.
Sport alatt mindazokat a mozgásokat és görcsöket értjük, amiket evégből felheccelt emberek egyes testrészeikkel külön, és egész testükkel oly célból végeznek, hogy egyetlen rész sem maradjon azon a helyen, ahova az Isten teremtette, hanem lehetőleg olyan helyzetet foglaljon el, amire az illető testrész egyáltalában nincsen berendezve.
Az ember természetesen sokszor nyerni akar, de néha közbejönnek dolgok, amiket utólag már nem tudsz megváltoztatni. Ez történik a technikai sportokban is.
A boksz volt az életem, és ma is az. Minden pillanatát élveztem.
Ha van a boksznak varázsa, az a harc varázsa, amelyet akkor is vívsz, ha nincs erőd, ha törik a borda, reped a vese, szakad a retina. Annak a varázsa, hogy mindent felteszel egy álomra, amit csak te látsz!