Miért ne lehetne legyőzni egy gazdagabb csapatot? Még sohasem láttam, hogy egy zsák pénz gólt lőtt volna.
Tréningezni sokat, nagyon sokat. Tudni élni a pályán és a pályán kívül. Szeretni a közönséget, de mindenekfelett imádni a labdarúgást, a világ legszebb sportját.
Csak az az edző érhet el hosszú távon sikert, aki a támadó játékra helyezi a hangsúlyt, aki a támadásszövés szépségére tanítja a játékosait.
Mi a labdával és a labdáról álmodtunk. Minden idegszálunk a laszti volt. Tudod te, hogy mi mennyit gyakoroltunk? Hivatalos edzésen kívül is. Minden kényszer nélkül. Volt olyan formáció, megoldás, amit ötvenszer, százszor gyakoroltunk. Ez, meg a siker öröme aztán már vitt bennünket.
Nyerni szeretnék, teljesen mindegy, hogy hány aranyam van. Számomra az jelenti a motivációt, hogy évről évre legyőzzem a világot.
A győzelem a meccs egyetlen értelme. Ha nem azért megyünk ki, hogy győzzünk, akkor nincs értelme, hogy egyáltalán játszunk.
A boksz nyitotta meg a világot a számomra, a sporttól váltam jobb emberré: utazhattam, találkozhattam emberekkel, és nyelveket tanulhattam. Sohasem szerettem igazán a sportot, még a bokszot sem, csak meg akartam mutatni a bátyámnak, Vitalijnak, hogy vagyok legalább olyan jó, mint ő
A Formula–1 nagyon kemény. Régen pedig még nehezebb volt, amikor nem állt a rendelkezésedre fékrásegítő, illetve kormányszervő sem. Azonban még így is az egyik legnehezebb sport, amit űzhet az ember, szóval sok felkészülésre van szükséged.
Ahhoz, hogy jól teljesíts bármilyen sportban képesnek kell lenned észrevenned a dolgokat magad körül és tudnod kell stratégiákban gondolkodni – a fociban nekem nincs meg ez a képességem.
El sem tudom mondani, milyen érzés hatodszor is nyerni Monacóban. Bár nem a hat győzelem okozza az örömöt, hanem az évek alatt elért eredmények, különböző autókkal és motorokkal, eltérő körülmények között, kezdve az első itteni versenyemmel a Tolemannel, szörnyű időjárási viszonyok közepette. Ez a futam tényleg önmagáért beszél: Monte-Carlo különleges, mindig is az volt számomra, az első itteni versenyemtől fogva az egész pályafutásomon át.
Tisztában voltam vele, hogy van esély arra, hogy meghalok edzés közben, vagy egy mérkőzésen. Tudtam, de nem féltem, mert azt gondoltam, hogy ha valakinek meg kell halnia a ringben az nem én leszek, hanem az ellenfelem. Ez az önbizalom egyfajta túlélési mechanizmus volt.
Vannak izmos férfiak és nők, akik feszítenek a tükör előtt pózolva. És akkor mi van? Engem inkább az érdekel, hogy legyen erőm gyorsan futni, erőset ütni, rúgni.
Fiatalként robbanékonyan dühös voltam. Azt hiszem, a rögbi mentett meg, mivel az nem más, mint szervezett erőszak.
Az embereknek furcsa elképzelése van a balettről. Nagyon is erősnek kell lenni ahhoz, hogy az ember mosolyogva mutassa magát lazának, megálljon egy lábon és ilyenek.
Gyakorolhatsz akár napi nyolc órát is, de ha a technikád rossz, akkor csak a rossz irányba lesznek nagyon jó dobásaid. Szerezd meg az alapokat, és utána minden szinten egyre jobb leszel.