Már egészen kicsi gyerekkorom óta tudtam, hogy többet kell edzenem a többieknél ahhoz, hogy formába kerüljek. Rengeteget futottam, mivel szerettem volna az egész pályát átszelő középpályássá válni. Emiatt egyszer vagy kétszer egy héten a két tizenhatos között sprinteltem. Nyolcszor-tízszer futottam egy szériában, hogy imitáljam a mérkőzéseket.
Veszíteni nem szégyen, ha egyébként mindent beleadsz a küzdelembe.
Amikor van időm, akkor pilatesezem. Ez egy nagyon izgalmas mozgásforma, az a lényege, hogy azokat a mélyizmokat erősíti, amelyekről egyébként nem is tudjuk, hogy léteznek. Annyira érdekelt ennek a lényege, hogy két évvel ezelőtt még az oktatói vizsgát is letettem. A másik, amit szoktam csinálni, az az elliptikus edzés, amelynek nagy előnye, hogy szintén bármikor végezhetem idehaza, és közben még filmeket is tudok nézni.
Túlontúl felgyorsult lett a világ. Túlontúl bonyolult, manipulált lett ahhoz, hogy követni tudjam. A sport is nagyon megváltozott. És nagyon örülök, hogy még akkor úszhattam, amikor úsztam. Az még egyszerűbb, számomra mindenesetre felfoghatóbb világ volt. Valahogy emberibb léptékű. Más értékek domináltak…
Döbbenetes, hányan meglepődnek azon, hogy az autóversenyzéshez fittnek kell lenned. Egyetlen más sportághoz sem hasonlít, nem olyan, mint mondjuk a kosárlabda. Bárki megpróbálhat úgy játszani, mint LeBron. Nem fog ugyan menni, de felmehet a pályára és kipróbálhatja. Ilyen autókat viszont az átlagember nem vezet. Fogalmuk sincs arról, hogy megy.
Manapság minden versenyzőnek van saját edzője, általában sporttudományi végzettséggel, akik segítenek az állóképesség javításában, és az izomcsoportok felépítésében, hogy azok megfeleljenek a vezetéshez szükséges igényeknek.
					
                    















