Nem hullik az öletekbe a dolog, az biztos. Ez persze nem azt jelenti, hogy fejjel kellene rohanni a falnak. Kockázat nélkül viszont nincs siker, és bizony arra is fel kell készülni, hogy befuccsoltok. Viszont az észszerű kockázatvállalás része a dolognak, ez teszi érdekessé az egészet.

Elsősorban saját magatokat kell eladnotok, s ha ez sikerül, könnyű dolgotok lesz a termékkel.

Nincs szebb annál, amikor látod fejlődni, amit létrehoztál. Megvannak ugyan a veszélyei, hiszen egy kisebb tévedés is katasztrofális lehet, de szerintem az a jó vezető, aki ritkán hibázik.

Ha már alkalmazok valakit egy feladatra, hagynom kell, hadd csinálja, nemde? Végtére is, ha nem bízom a rátermettségében, valószínűleg fel sem kellett volna vennem.

Egy amúgy bölcs döntés is tűnhet önkényesnek a döntéshozó környezete számára.

A jól működtetett étterem olyan, mint egy nyerő baseballcsapat: támaszkodik a csapattagok tehetségére, és minden másodpercnyi lehetőséget kihasznál, hogy előnyhöz jusson.

Nem hiszek a “nagy megoldások” eszméjében. Sokkal inkább abban, hogy az egyes alkotóelemek teszik ki az egészet. Én is a kis részletek kidolgozásától haladok az egész felé, és nem lépek addig felfelé, amíg az apró alkotórészeket nem tökéletesítettem. Számomra ez tűnik hatékonyabbnak.

Még ha nagyon leegyszerűsítően hangzik is, az ördög bizony a részletekben lakozik! A működésed minden alapelemében a tökéletesre kell törekedned, ha azt akarod, hogy szaladjon a szekér.