Épülhet börtön kőből, vagy vasból, de azok csak apró bukkanók egy fogolynak. Egy elhivatott férfi kijut belőle. De a szerelem! Az a tökéletes börtön, ahonnan nincs kiút.
Na, mi legyen, Matty? Úgy töltöd az életed, hogy esténként bőgve álomba ringatod magad, vagy leásol jó mélyre, és megfejted mi kell ahhoz, hogy újra oszd a lapokat, amiket az élet osztott? Te döntesz.
Azt mondják, a múlt kőbe van vésve, de ez nincs így. A múlt füst, ami beragadt egy zárt szobába, és változik. Formálják az elmúló évek, és hiú remények. És bár az érzékelésünk változik, egy dolog örökérvényű, a múltunkat nem lehet teljesen eltörölni, velünk marad, mint a perzselt fa illata.