Az emberek tapasztalatból tudják, hogy a boldogtalan ember társaságát kevésbé keresik, a pszichológia is foglalkozik ezzel, a hálózatelmélet pedig tudományosan is bizonyítja, hogy a sikeresek, a pozitív életszemléletűek a legsűrűbb csomópontok az emberi hálózatokban.
A gondban lévő ember segítésének egyik legjobb módja egyszerűen vele lenni.
A pánikbetegség olyan erős lelki fájdalom, amely végül testi fájdalomként nyilvánul meg. A szorongás olyan mértéket ölt, hogy az agynak nincs… hát jobb szó híján azt mondom, nincs elég… sávszélessége, hogy feldolgozzon minden információt. A tűzfal leomlik, hogy úgy mondjam. Eláraszt minket a szorongás.
A trauma nem az, ami veled történik, hanem az, ami benned történik.
Azok az emberek fogékonyak a függőségek iránt, akik állandó szükségét érzik annak, hogy az elméjükben vagy a testükben külső forrásból idézzenek elő emocionális vagy fizikai komfortérzést. A szükséglet az önszabályozás hibájából ered: abból, ha valaki nem képes magában többé-kevésbé stabil belső emocionális légkört teremteni vagy fenntartani.
Van egy olyan pszichológiai tényező, amely érzésem szerint erőteljesen a genetikai magyarázatok malmára hajtja a vizet. Mi, emberek nem szeretjük a felelősséget. Egyénként ódzkodunk felelősséget vállalni a tetteinkért, a gyermekeink problémáiért, közösségként pedig a társadalom rengeteg hibájáért. A genetika – ez a semleges, érzelemmentes és személytelen tudomány – leveszi a vállunkról a terhet, és megszabadít a bűntudat baljós árnyaitól. Ha a genetika határozza meg a sorsunkat, akkor semmiért sem kell szemrehányást tennünk magunknak és másoknak. A genetikai magyarázatok minden vitorIából kifogják a szelet. Még csak a lehetősége sem merülhet fel annak, hogy felelősséget kellene vállalnunk, vagy bűntudatot kellene éreznünk.
A meditáció a figyelemhiány zavar neuropszichológiai feltételeinek egyik kezelési módja.
Az ember szinte az élete kezdetétől érzi a biztonság és az önállóság iránti kétféle igény közt feszülő ellentétet.
Nincs „haszontalan” ember, legyen az gyámoltalan csecsemő, magatehetetlen beteg vagy haldokló felnőtt. A lényeg nem az, hogy bebizonyítsuk, hogy egy haldokló ember is lehet hasznos, hanem az, hogy visszautasítsuk azt a hamis nézetet, miszerint az embereknek hasznosnak kell lenniük ahhoz, hogy értékeljék őket.
Az elfojtott harag az immunrendszert károsítja. A krónikus betegségekre hajlamos emberekre általában jellemző, hogy képtelenek az érzelmek földolgozására és kimutatására, illetve mások szükségleteit a sajátjaik elé helyezik. Ez a megküzdési stratégia pszichés síkon a határok elmosódásához, a saját és a nem saját megkülönböztetésének zavarához vezet. Ugyanez a zavar jelentkezik a sejtek, a szövetek és a szervek szintjén is. Az immunrendszer működésében is zavar áll be, ezért nem tudja megkülönböztetni a sajátot és a nem sajátot, vagy képtelen lesz a védekezésre.
A kutatások három olyan tényezőt azonosítottak, amelyek minden körülmények között stresszt váltanak ki: a bizonytalanság, az
információhiány és a kontroll elvesztése.
A nirvána elérésének titka a tudatos öntudatlanság és az öntudatlan tudatosság. A cselekedet annyira direkt és gyors, hogy nincs az az intellektus, amelyiknek lenne ideje és helye közbeavatkozni, és darabokra szétverni az egészet.
Az emberek azt hiszik, hogy birtokolnak egy elmét, pedig az elméjük az, ami fogva tartja őket.
A zene pszichológia. Ha nem jut be a szívbe, a lélekbe, az elmébe, az emberek nem fogják érezni.
A Covid óta növekszik a gyerekverés, az erőszak, egyre több a drogos. A magyar nyelv igen érdekes, azt mondja erre, hogy nagy a kétségbeesés. Kétségbeesni, az negatívan hangzik, pedig nagyon jó dolog kétségbeesni! Amikor az ember rájön, hogy amiben addig hitt, az nem igaz. Igenis legyen kétségünk azzal szemben, amiben eddig hittünk! A kétségbeesés nem jó, de kétségbe esni nagyon jó dolog!
Az agy és a lélek fejlődéséhez biztonságra van szükség, de amikor bántom a gyerekemet, azzal megvonom tőle a biztonságérzetét.
Elfogadott, tudományos tény, hogy akivel rosszul bántak, nagy eséllyel ő is rosszul fog bánni másokkal – vagy saját magával.
Nem azt mondom, hogy a hírnév betegség, de olyan abnormális pszichológiai állapotot képes kiváltani, amely nem sokban tér el a mániától vagy az amnéziától.
Egy nap megkérdezték tőle, »Professzor Freud, ha a hosszú, vékony dolgok fallikus szimbólumok, mi a helyzet a szivarjával?« Mire Freud úgy felelt, »néha egy szivar csak egy szivar.« Úgy hangozhatott, mint aki kifogást keres, de az a helyzet, ez az egyetlen dolog amit jól mondott a szivarokkal kapcsolatban: a szivarok valóban csak szivarok.
A tudattalan fő feladata, hogy folyamatosan válogassa és rendszerezze a több terrabyte-nyi információt, melyet az agyunk minden pillanatban feldolgoz. Illetve, hogy ezek a különböző darabok között kapcsolatot találjon. A tudattalan fő feladata asszociációkat és szabályokat találni a rengeteg bejövő adatban. Olyan asszociációkat, amelyeket a tudat sohasem fedezne fel.