Nem az egóból lesz akadály, hanem az akadályból egó. Ez a végső igazság. Van egy valóságfolyam, és hogy az fogalmakká szilárduljon, egy pszichés mechanizmus létrehozza az egót. Nem az egó teremti vagy képezi az akadályt meg azt a szemüveget, amin keresztül torzan szemléled a világot, hanem a torz képet mutató szemüveg hozza létre magát az egót.
Aki a neurotikus félelem tárgya elől menekül, csak nehezen hiszi el, hogy az épp az ő félelméből meríti a hatalmát. Aki a maga félelmét bátorsággá alakítja, és nem menekül többé, azt veszi észre, hogy a rém megtorpan: az üldöztetés véget ér, mert a beteges félelem a maga tárgyának az egyedüli erőműve. Nem a tárgy kelti a félelmet, hanem a félelem ruház fel akármilyen tárgyat a maga démoni erejével.
A pszichopata alkalmas arra, hogy mindenki másnál gyorsabban fölkapaszkodjon a csúcsra, viszont nem alkalmas arra, hogy azt a tisztséget ellássa.
Ma már eleve pszichopaták adják a napi életbölcsességet a jónépnek. Lásd a tréningeket meg a bullshit-jelszavakat! „Valósítsd meg önmagad!” „Légy önmagad!” „Neked ez jár.” Celeb kultúra, konzumidiotizmus, egyéniségként eladott egoizmus.
A függőség egy végtelen út, és lehet, hogy egy pillanatra nyugvópontra értek, de attól ez még egy végtelenített küzdelem, ami már másnap újraindul.
A traumát sokan olyan puskalövéshez hasonlítják, mely halálos sebet hagy a pszichén. Ezért aztán a trauma sebei sosem gyógyulnak be. Lehet a sebet kezelni és kötözni. De még ha be is zárul a seb, a heg soha el nem tűnik.
Az bizonyosan egyre nyilvánvalóbb, hogy amit a pszichológiában „normálisnak” nevezünk, az az átlagosak pszichopatológiája, olyannyira nem drámai és olyannyira széles körben elterjedt, hogy rendesen észre sem vesszük.
Ha kellő távolságba kerülsz egy embertől, akkor könnyebben tudod analizálni.
A tanult és átélt dolgok nagy része beépül biológiai „énünkbe ”, és úgy hordjuk azt,mint valami ruhát.
Mély önmegfigyelésbe merültem, újra meg újra megvizsgáltam magamat, minden pszichológiai helyzetet szemügyre vettem és elemeire bontottam. De korántsem gondolom, hogy következtetéseim véglegesek vagy csalhatatlanok volnának.
Védje becsületed akármilyen sugallat,
Amiről beszéltünk, félig már bizony az vagy,
Mihelyt esküdözöl, hogy sohasem leszel.
Az elmebetegséggel kapcsolatban mindig úgy éreztem, hogy valami titok rejlik mögötte. A titok, hogy mi van az énnel igazában. Mindig sejtettem, hogy az elborulás csak a felszínen mutatkozik.
Miért ölöm meg azt, akit szeretek, hogy aztán ugyanazt – ami benne volt, másban keressem?
Gondolkodásunk semmi egyéb, mint agyunk szerves funkciója, és így munkában és pihenésben hasonló minden más szerves tevékenységhez. Miként túlságos megerőltetés rontja a szemet, azonképpen rontja az agyat is.
A boldogság nem a véletlen műve, hanem egy sor helyes gondolat és cselekedet következménye. Azok férnek hozzá, akik a kínálkozó lehetőségekből és alkalmakból a lehető legjobbat hozzák ki. Vagyis a boldogság mindig egyfajta cselekvéshez kapcsolódik, és soha nem a külső világunkból ér el bennünket.
Az imagináció módszerét gyakran használják a sportban, különösen a versenysportolóknál. A sportoló elképzeli a tornagyakorlatot, a dobást, a lövést, a rajtolást. Így a valóságban is jobban sikerül. Kosárlabdázókkal végezték a következő kísérletet: a játékosok egyik csoportja a valóságban gyakorolta a dobást. A másik csoport vizualizálta a dobásokat. A játékosoknak lélekben el kellett képzelniük, hogyan dobják a labdát a kosárba. Az a csoport, amelyik a kosárra dobást lélekben képzelte el, jobb eredményeket ért el a valóságban, mint az a csoport, aki fizikailag gyakorolta a dobást. Ez a következőket mutatja: a képek mindenképpen lehetővé tesznek számunkra új magatartásformákat. Nemcsak elképzelések maradnak, hanem alapot hoznak létre az agyban a cselekvés új lehetőségei számára.
Törődj bele, hogy önző vagy és nem is lehetsz más. Ha pénzt adsz a koldusnak, legjobb esetben azért teszed, hogy saját jószívűséged panorámájában gyönyörködhess. A szeretet is önzés. Az az érzés is, hogy hozzátartozóidat jobban szeresd, mint másokat: az ösztön fűz hozzájuk és azért gondoskodsz róluk, mert neked fájna, ha hiányoznának szeretteid szükségletei. Törődj bele, hogy akármit téssz is, nem tudod másból, mint önzésből csinálni – ne is akarj önzetlen lenni, kár a benzinért. Légy egész ember az önzés keretein belül.
Ha a Hold, midőn bejárja örökkévaló pályáját a Föld körül, öntudattal volna megáldva, melyen meg volna győződve, hogy saját jószántából rója útját… ugyanígy egy Lény, aki nagyobb belátással és tökéletesebb intelligenciával volna megáldva, az embert és tetteit figyelve megmosolyogná azt az emberi illúziót, hogy a saját szabad akaratunk szerint cselekszünk.
Jellemző ez a tény az átlag magyar ember pszichológiájára, amint az több száz évi, mondjuk ki a szót: idegen uralom alatt kifejlődött. Tárgyi tekintetben tovább tud menni a lemondásban, mint amennyi helyes, de a duzzogását nem engedi bántani.
Mondd a gyerekednek, a férjednek, a feleségednek, vagy bármelyik alkalmazottadnak, hogy ostoba, hogy ügyetlen, hogy nincs érzéke hozzá, és mindent rosszul csinál: ezzel máris megölted benne a bizonyítás vágyát. Ha azonban az ellenkező módszert használod, és bátorítod, könnyűnek tünteted fel az elvégzendő dolgot, azt sugallod a másiknak, hogy hiszel a képességeiben és megvan benne a rejtett hajlam a szóban forgó munkára: akkor abba sem hagyja addig, amíg nagyszerűen el nem végzi.
