A politika az, mikor nyolc majom el akar osztani négy banánt.
Tudod, Gyöngyi, olyan ez a mi demokráciánk, mint amikor lecserélik a poharakat gösszeresre, de továbbra is borsodit csapolnak belé.
Felismertem, hogy a cél lehet ugyan politikai, de ha maga az ügy nem politikai természetű, csak ártunk neki azzal, hogy politikai jelleggel ruházzuk föl.
A demokrácia akkor marad fönn, ha az emberekben erős a függetlenségük, önbecsülésük és egységük érzése, és ha ragaszkodnak hozzá, hogy csak jó és igaz embereket válasszanak képviselőjüknek.
Mindig is politikai érdeklődésű voltam, és elleneztem a status quót. Ha valakit úgy nevelnek, mint engem, akkor alapvető beállítottságává válik, hogy természetes ellenségként gyűlöli a zsarukat és fél tőlük, ahogy megveti a hadsereget is, mert elviszi az embereket, aztán otthagyja őket valahol holtan.
A sajtó túllép működésének okszerűen velejáró szerepén, ha a közvélemény befolyásolása nem egyszerűen a sajtó állásfoglalásának természetes következménye, hanem kifejezetten azt célozza, hogy az egyik politikai szereplőnek közvetlen kárt okozzon.
Ne feledjük, hogy mindig a politika dönt arról, mely jogokat részesíti előnyben és melyeket mellőzi
Aki a saját jogán válik nagy művésszé, annak nincs szüksége arra, hogy a hatalom seggét nyalja. Akik a politikához dörgölőznek, és a balliberális elnyomást hangoztatják, azoknak a karrierjét a hiányérzet határozza meg, és a kudarcukat mások ármánykodásával magyarázzák.
Garanciák nélkül nem szabad békét kötni, mert a politikában a nagylelkűség hibának számít.
Egy kormányzat számára a pontosan vezetett könyvelés szent dolog.
A legnagyobb szigorral ostorozni kell azokat a nyomorult törtetőket, akik számára a vallás csak puszta eszköz és csak arra való, hogy politikai, jobban mondva üzleti céljaikat szolgálja.
A politikusnak nem szabad a vallást esetleges hibái, hanem sokkal inkább annak a meggondolásnak az alapján értékelnie, vajon talál-e nálánál tényleg jobbat, ami azt helyettesíthetné. Mindaddig, amíg ilyen nincs, őrültség és gazság volna azt kiirtani.
Szívesen láttam volna Orbán Viktort a koncertemen a közönség soraiban, de azt is elmondtam volna neki, hogy már nem kéne az országot vezetnie.
A politika a jelenre vonatkozik, de az egyenlet egy örökkévalóságra szól.
A politika, sőt mi több, a vallási vezetők esetében is igen gyakran nagyon kétséges, hogy több jót vagy rosszat tettek-e.
Nagy pénz van most, és kis foci, mert a kapufa ellen nem lehet kampányt indítani.
Ne menjünk hát a régi idők ösvényén, midőn egyes pártok s egyes személyek valának gyűlölség tárgyai, s a pártokat demonstratiókkal s egyes személyek üldözésével szoktuk gyöngíteni. Ha a szabadság ily védelemre szorul, hogy miatta egyes, kevéssé fontos egyéneket veszünk üldözőbe; ha a szabadság iránt egész lelkesedésünk csak ebben van: úgy menjünk inkább haza kertünk fáinak árnyékába, úgy reánk nem lehet bízni a haza javát.
Hosszabb ideig egy népet sem lehet hajlamai ellenére vezetni.
Aki érzéketlen mások gondjával szemben, előbb-utóbb közönyössé válik övéi iránt is. Lássuk be, a magyar politikai érzék a kiegyezést követően – amikor erre úgyszólván utolsó esély kínálkozott – nem tudott kezelni sorsdöntő kérdéseket: a nemzetiségek gondja iránt közönyösen, ha nem éppen gőggel és ignoranciával viseltetett, elmondható, hogy ezernyolcszáznegyvennyolctól fogva ez a magatartás egyenesen vezetett a nagy trianoni trancsírozáshoz. A méltatlan eljárás földolgozása pedig rettenetes teher, kétségtelenül meghaladja a nemzet lelki erejét.
Trianon tragédiáját nem lehet megérteni csak a békeszerződés szövegéből, illetve az azt közvetlenül megelőző tárgyalásokból. Gyökerei a nagyhatalmak, különösen Franciaország magyarellenességében és érdekeiben, az irredenta mozgalmak törekvéseiben és a magyar nemzetiségi és külpolitika tévedéseiben vannak.
