Ismerünk téged, te ronda maszk! Talán ez volna a helyes jelszó az ál-nemzetiszocializmus leküzdésére.
Ahogyan minden valamirevaló embernek megvan a becsülete, éppen úgy minden valamirevaló politikának is meg kell lennie a világnézetének. A nép becsülete arányban áll politikájának világnézetével, ha ennek nincs világnézete, amannak és vezetőinek igen fura felfogásuk kerekedik a becsületről.
A zsidó nem tud se nacionalista, se szocialista lenni, ahogyan a poloska nem tud háziállat és a görény tyúkőr lenni.
Mindegy, hogy bal- vagy jobboldal, ugyanúgy, ahogy az is mindegy, hogy RTL Klub vagy Hír TV. Bárcsak odaállhatnék valamelyik oldalra, mert az számomra azt jelentené, hogy az egyik oldal jó, a másik meg rossz, de Magyarországon két rossz oldal van. Azaz most már három: kormányoldal, balliberális ellenzék és szélsőjobb. Egyik rosszabb, mint a másik. Egy sem érdemel bizalmat. Többek közt azért vagyok független, mert hiszek ebben a szerepben, de ha a politikában lenne egy jó oldal, akkor odaállnék. Sajnos azonban nincs.
A Fidesznek három elismerhetetlen titka van. Nem konzervatívok, hanem ők a szélsőjobboldali trollface. Nem keresztények, hanem gátlástalan és cinikus vállalkozók. Nem nemzetiek, hanem a nemzetközi illiberális elit tagjai. Kokainisták és globalisták – csak meg kell nézni, milyen engedelmesen szolgálják ki Brüsszelben a technológiai, mezőgazdasági és autóipari részvénytársaságokat.
Ma már minden csak kommunikáció – nincs igazi politika. A huszadik század elején még elég volt lenni. Aztán a huszadik század derekától már látszani is kellett. Mára átléptünk a huszonegyedik századba: már nem is kell lenni, elég látszani. Eleinte elég volt a politika, aztán kellett a politika és a kommunikáció, ma már elég csak a kommunikáció. A kommunikáció átvette a politika helyét. Nem országot kell vezetni, hanem a pillanatot kell uralni.
Amikor a rendszerváltást követően Csurka István leírt egy kifejezetten fajelméletre hajazó szöveget, a balliberális értelmiség részéről nem az volt a reakció, hogy üljünk le frontálisan vitatkozni Csurka Istvánnal, mert ez védhetetlen – hanem gyújtsunk meg egy gyertyát, meg fogjuk meg egymás kezét, nézzünk az égre, és kiáltsuk, hogy soha, soha, soha többé! Nyissunk ki esernyőt, hogy nehogy ránk essen a barna eső, és ilyen üres, teátrális gesztusokba meneküljünk a vita elől. Vajon miért nem akartak vitatkozni? Élnék a gyanúperrel, hogy azért, mert egy vitának többféle kimenetele lehet. Egy vitát el is lehet veszíteni, ha az ember nem elég felkészült, vagy ha nagyon ki van számítva intellektuálisan a tartalékaival. Egy elhatárolódást azonban nem lehet elveszíteni. Egy elhatárolódásnak a kimenetele halálbiztos: el lesz határolódva. Gyávább, de kiszámíthatóbb lépés.
Ez a legnagyobb válságunk, hogy nincsenek államférfiak, már csak szavazatszerző, gátlástalan politikai vállalkozók vannak. Mindenki Kasza Tibi lett. Kasza Tibiről azt tudjuk, hogy ő a legnagyobb lájkmágnes a Facebookon. Mit jelent ez? Azt jelentené, hogy Kasza Tibi az, akit a legjobban szeretnek az emberek? Ellenkezőleg. Az emberek egy bizonyos embertípust szeretnek a legjobban – ezt egy vastag könyvben leírták, Kasza Tibi ezt a könyvet megvette, és a tartalmát alkalmazta magára. Tehát nem Kasza Tibihez tartoznak a lájkok, hanem a lájkokhoz tartozik Kasza Tibi. A politikával ugyanez a probléma: mindenki Kasza Tibivé vált. Nem arról van szó, hogy vannak bizonyos politikusok, akiknek a programját óhajtja a tömeg, és ők ezért kapják a lájkokat.
Hívjuk vissza Trumpot. Mert sok mindenért lehet őt kritizálni. Értem az ezzel kapcsolatos vitákat, de az elmúlt néhány évtized legjobb külpolitikája volt az övé. Nem kezdett el egyetlen új háborút sem.
(2023. 08 29. – forrás: Tucker Carlson interjúja Orbán Viktorral)
Mindig mondom, hogy egy Magyarország méretű ország nem engedheti meg magának, hogy buta legyen, és a vezetőit sem szabad ebből a körből válogatni. Próbálkoztunk már ezzel, az nem jött be. Tehát egy Magyarország méretű országnak az eszében van az ereje, az ész ugyanis előrelátó képességet és gyorsaságot jelent. És aki hamarabb látja, hogy mi fog történni, hamarabb érti meg, hamarabb készít tervet, hamarabb alkalmazkodik, lépéselőnyre tesz szert, például a nagyokhoz képest.
Lehet mondani, hogy művészként nem az a dolgom, hogy politizáljak, de szerintem ez a legrosszabb hozzáállás. Pontosan azért tudják a politikusok megcsinálni azt, amit, mert itt az lett belenevelve az emberekbe, hogy a politika mocskos dolog, amivel jobb nem foglalkozni.
Arra gondoltam, hogy ha győzünk, az azt jelenti: a szenátusi kampányom mégsem csupán a vakszerencsén múlott. Ha győzünk, az azt jelenti, hogy nem csak valami hagymázas álmodozás vezetett engem a politikához, hogy az az Amerika, amelyben hittem, igenis lehetséges, hogy a demokrácia, amelyben hittem, karnyújtásnyira van. Ha győzünk, az azt jelenti, nem vagyok egyedül abban a hitben, hogy a világnak nem kell hideg, könyörtelen helynek lennie, ahol az erős kifosztja a gyengét, ahol elkerülhetetlenül visszatérünk a táborokhoz és törzsekhez, ahol ellenségnek tekintjük az ismeretlent, és behúzódunk a barlangunkba a sötétség elől.
A politikának nem kell olyannak lennie, mint amilyennek az emberek hiszik. Több is lehet annál.
Az hiszem, hasznos tanulságokat vonhattam le első kampányomból. Megtanultam tisztelni a politika szabályait, a részletekben lakó ördögöt, a napi taposómalmot, ami végső soron meghatározza a győzelem és a vereség közötti különbséget. Azt is megerősítette, amit már tudtam saját magamról: bármennyire pártolom is a tisztességes játékot, nem szeretek veszíteni.
A politikában a legnagyobb kihívások egyike a saját korábbi hibád beismerése.
(2023. 06. 02. – Kossuth Rádió)
Néhány Heti hetes-béli megnyilvánulásom miatt sokan azt gondolják, hogy bal liberális vagyok, noha tudatosan nem szólok bele semmilyen politikai kérdésbe.
Amikor egy országban mindent a hatalmon lévő párt akar bekebelezni, mert itt hosszú ideje erről szól ez a történet, akkor ez féldiktatúra vagy diktatúra. Ez
egy diktatúra! Minden a miénk, mindent bekebelezünk, és ti meg éljetek, ahogy akartok. Hát ezt nem akarjuk mi!
Elkerülhetetlen, hogy egy picit – azt szoktam mondani cinikusan –, egy kicsit dörzsölődj, mert akkor fényesedsz. És hova kell dörzsölődni? A politikához, mert pénz az csak ott van.
Politikai kabarét mindig is szerettem csinálni. Az éppen fönt lévőket piszkálni. Mindent lehet a színpadon, de nyíltan, ténylegesen politizálni azt nem.
Mindig is túl individualista voltam ahhoz, hogy jobb- vagy baloldali legyek.
