A leendő Tisza-kormány haladéktalanul eltörli a volt köztársasági elnököket közpénzből megillető juttatásokat.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Nem lenne szabad, hogy Trianon ügye holmi belpolitika licitálássá silányodjék. A trianoni tragédia mindenkié. A jobboldal mégis kisajátítaná ezt a fájdalmat, miközben csak keseregni és vádaskodni tud. A baloldal – mi – megoldásokat keresünk. Olyanokat, amelyek segítik a határon túli magyarokat, jók a Magyarországon élőknek, és elfogadhatók a szomszédos népeknek is.
A politikusok szeretik nagy harsonaszó közepette meghirdetni a „háborúkat”. Hirdettünk már háborút a szegénység, a drogok, a túlméretezett kormány, a bűncselekmények ellen – csakhogy nevesítsünk néhányat. Valódi háborúink mellé ez a ráadás. Feltűnt azonban valaha, hogy amint a nagy kampány véget ér és a politikusok vállon veregetik egymást, soha többé nem hallunk róluk? Nyertünk? Vesztettünk? Tudja valaki?
Mindenkivel hajlandó vagyok kooperálni, aki Orbán rendszerét akarja lebontani. Hangsúlyozom: nem elég Orbánt, a teljes rendszerét le kell leváltani.
Az Egyesült Államokban keményen harcolunk azért, hogy megvédjük a demokráciát, amelyet mindig is természetesnek tartottunk. A művészet befogadó, összehozza az embereket, mint ma este, a művészet a szabadságra törekszik, a művészet magában foglalja a sokszínűséget, és ezért van veszélyben a művészet! Ezért jelentünk fenyegetést a világ autokratáinak és fasisztáinak. A műveletlen amerikai elnök (Donald Trump) egyszerűen megvonta a humán tudományok, a felsőoktatás támogatását, most pedig százszázalékos vámot jelent be az Egyesült Államokon kívül gyártott filmekre. Ez elfogadhatatlan […] és ez nemcsak amerikai probléma, hanem globális probléma.
-mondta a színész a 78. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon.
Magyarországon már a tavaszi választásokon is nagyobb volt a passzív tömeg, mint a többi környező országban. Ez az elmúlt évtizedeknek a következménye, amikor a Kádár-korszak a maga módján depolitizálással stabilizálta az országot. A Rákosi-korszak kényszer-politizálása után a kádári konszolidáció azon alapult, hogy az emberek valamelyest nagyobb szabadságot és anyagi jólétet kaptak, és aki nem akart politizálni, annak nem kellett, sőt örültek neki. Ehhez szokott a magyar társadalom. S ez nem azonos a jóléti társadalmak politikai közönyével, hanem erre nevelték a magyar társadalmat.
Az országnak meg kell tanulnia, hogy itt a kormány többé nem a hatalom egészét gyakorolja, hanem csak a kormányzati szintű irányítást tudja elvégezni, s együtt kell működnie a parlamentnek, a kormánynak, az önkormányzatoknak, az érdekvédelmi szervezeteknek, munkaadóknak és munkavállalóknak egyaránt.
Aki kézbe veszi a kormányprogramot, abban is olvashatja, és igenis elmondtuk már a tavaszi választások előtt, hogy az ország milyen súlyos helyzetben van. Mi csak azt mondtuk, hogy ebből a súlyos helyzetből ki lehet lábalni. Nem szabad elfelejteni, hogy keserű és pesszimizmusra hajló nép a magyar. És ha nincs hitünk, nincs erőnk ahhoz, hogy kilábaljunk, akkor nem fog sikerülni.







