Nem a munkád vagy, és nem is a bankbetéted. Nem a kocsid vagy, és nem a tárcád tartalma. Nem egy menő ruha vagy. Egy bohóckodó ganajkupac vagy a világon.
Csak semmi adósság! Soha kölcsönt! Valami kényszeredett, valami csúnya lopakodik az otthonba, amely kölcsön – adósságra épül.
Egyesek számára talán a pénz a legfontosabb dolog az életben, de nekem nem az. Igaz: nem a pénz okozza a szenvedést, de nem is enyhíti a szenvedést.
Ha nagyon meggazdagszol, lehet, hogy megkérdik az emberek: „Nem érzed magad bűnösnek, hogy ennyi pénzt összeharácsoltál?” Ilyenkor válaszolj büszkén és magabiztosan: „Egyáltalán nem! Véleményem szerint úgy tudom a legjobban segíteni a szegényeket, ha nem leszek én is egy közülük.”
A teljesítményt többre becsüld a nyereségnél. Nyereség nélkül nincs tartós üzlet. A nyereséghez a természettől fogva semmiféle gonosz sem tapad. A jól vezetett vállalatnak meg kell hoznia, sőt meg is hozza a jó szolgálatokért az illő nyereséget. A nyereség azonban ne alapja, hanem eredménye legyen a teljesítménynek.
Az életszínvonal olyan, mint a léghajó. Ha azt akarod, hogy emelkedjen, ki kell belőle dobálni mindent, és amikor a legmagasabban vagy, akkor jössz rá, hogy nem maradt semmid.
Igazából a pénz csak annyi fontossággal bírt a szememben, amennyiben biztosította, hogy jó koncerteket adhassak vagy tökéletesen felkészülhessek. Ez minden. Ha szükséges lett volna, örömmel utaztam volna másodosztályon, és laktam volna rosszabb szállodákban. […] Nem tudom, hogy túl gazdagok lettünk-e, remélem soha nem felejtem el a dolgok valós értékét.
Két dolog vezérel, a pénz és a szeretet. Ez a kettő. Úgy vagyok, hogy a pénz, az kell a mindennapokhoz, és ha az megvan, akkor megpróbálom a szeretetet valahogy megfogni vagy elkapni, vagy legalábbis valamilyen kölcsönhatásba kerülni vele.
A pénz, a pénz … olyan sokat sosem fogok keresni folyamatosan, hogy bármire is elkezdjek gyűjteni. Nekem pont annyi kell, amiből telik azokra a dolgokra, amelyek nekem fontosak, tehát ruhára, a körmömre, a testemre, a kutyámra. Na, ezekre a dolgokra, amelyek nekem kellenek, mindig előteremtem a szükséges pénzt.
A Magyar Televízió elképesztő mennyiségű pénzt keresett a Friderikusz Show-kal! Addig se és azóta se volt példa arra, hogy bármely más műsor profitja akár még csak megközelítette volna azt a nagyságrendet, amit a mi műsorsorozatunk hozott.
A Friderikusz show nagyon magas költségvetésű műsor volt, évadonként kétszázötven-háromszáz millió forintba került, és abban a Magyar Televízióban, ahol a rendszer lényege és legfőbb mozgatóereje az volt, hogy ki mennyit tud zsebre tenni, komoly érdekeket sértettem azzal, hogy én ezt a pénzt legálisan műsorkészítésre fordítottam, ennyivel is kevesebbet lehetett illegálisan lenyúlni.
Már gyerekként is tudtam pénzt csinálni, és ezzel többé-kevésbé így vagyok mind a mai napig. Miután kitalálok és végiggondolok egy-egy műsort, azonnal ki is számolom, hogy körülbelül mi mennyibe kerül, és azon mit lehet keresni.