Ha a nélkülözésre, a hiányra összpontosítasz, ez bizonyára gyakori beszédtéma a családon belül, sőt a barátokkal is. Valószínűleg gyermekeidet is abban a szellemben neveled, hogy „nekünk erre nincs pénzünk, mi ezt nem engedhetjük meg magunknak”. Így sosem lesz elég pénzed, és sosem veheted meg amit szeretnél, hiszen mindig újrateremted ezt az állapotot. Ha bőségre vágysz, arra kell koncentrálnod. Összpontosíts a gazdagságra!
Felhívhat valaki téged azzal, hogy háromszor annyit fogsz keresni, és lakást adunk, meg kocsit is, gyere. És akkor elkezdesz gondolkodni, hogy jó, oké, de egyébként hosszú távon mit hoz? Mert pillanatnyilag jobban fogod érezni magad, hiszen háromszor annyi fizetéssel mindenki jobban érzi magát egy darabig.
A gazdagság nem a kincsek birtoklásából áll, hanem azok kihasználásából.
Számomra az altruizmus és a filantrópia nem kötelesség, hanem élvezet és kielégülés. Ezt a luxust a gazdag emberek engedhetik meg maguknak. Sokkal többre értékelem a filantrópiát, mint, mondjuk, a műkincsek gyűjtését.
A filantrópia értéke nem az arra fordított összegben van, hanem abban, ahogy elköltik.
Tudod mi a baj ezzel az országgal, Marty? A pénz. Te tanítottad nekem. A gonosznak zsáknyi van, a nemes szándékúnak semmi. A politikusok úgy adják-veszik, mint valami bútort. Sokasodnak a gondok, szemét, bűnözés, kábítószer, szegénység, járványok, éhség. Rengeteget költünk erre, mégis minden csak rosszabb. Miért van ez? Mert a pénznek az a legnagyobb ereje, hogy engedi a rosszakat rossz dolgokat csinálni, azok kárára, akiknek nincs pénzük.
A pénz olyan eszköz, amely kiváltságot és hatalmat teremt. Aki birtokolja, megvesztegethetné pártkádereinket, és alááshatná rendszerünket. A pénz veszedelmes, most és a jövőben is. Óvatosan kell bánnunk vele.
Azokat a dolgokat tartjuk sokra, amelyekért pénzt fizettünk. Az igazság pedig paradox módon ennek éppen az ellentéte. Minden, ami csak valóban értékes az életben, azt ingyen kapjuk. Az elménket, a lelkünket, a testünket, a reményeinket, az álmainkat, az ambíciónkat, az intelligenciánkat, a családunk, gyermekeink, barátaink és a hazánk iránt érzett szeretetünket – mindez a felbecsülhetetlenül nagy értékünk ingyenes. Ám azok a dolgok, amelyek a pénzünkért megvásárolhatóak,tulajdonképpen nagyon alacsony értéket képviselnek, és bármikor pótolhatóak.
A legtöbben több pénzt akarnak, mint amennyire valójában szükségük van, és sokkal kevesebbel megelégszenek, mint amennyit megszerezhetnének.
Az az igazság, hogy a pénz fontossága minden civilizált társadalomban élő személy számára tagadhatatlan. Ezért képtelenség azzal érvelni, hogy nem olyan fontos, mint más dolgok. Hiszen semmi sem veheti át a pénz szerepét azon a porondon, ahol használjuk!
Az emberek nem azért érzik jól magukat a pénzzel kapcsolatban, mert van nekik, hanem azért van nekik, mert a pénz kellemes érzésekkel tölti el őket.
A pénz valaminek az eredménye, és mindig ki kell érdemelni. Hidd el, hogy az életben nincs potyázás, és csak azok csinálnak könnyedén pénzt, akik vagy a pénzverdében dolgoznak, vagy jó úton haladnak a börtön felé – ha nincsenek máris ott. Ezért soha ne feledd: a jó szerencse számít ugyan a pénzügyi sikerhez vezető úton, de mindig erőfeszítésekkel és kemény munkával kell párosulnia!
Az okos nő szerint a pénz nem boldogít, de inkább egy sportkocsiban sír, mint a villamoson.
Sose feledd: a pénznek csak akkor van értelme, ha te fizetsz vele, nem pedig megfizetsz érte.
Kölcsön már nem adok. Vagy adok önszántamból, vagy nem adok. Annak semmi értelme, hogy kölcsönnek nevezzük, és majd várom, hogy visszafizetik. Úgysem fizetik vissza.
A pénz nem képvisel akkora értéket, amekkorát az emberek tulajdonítanak neki. Minden pénzemet kísérletekbe fektettem be, amelyekkel olyan új felfedezéseket tehettem, amik könnyebbé teszik az emberiség életét.
Sok ember hajkurássza a pénzt, a gazdagságot, én magam is beleestem ebbe a hibába évekkel ezelőtt, de az élet bölcsességre tanított; a gazdagság és a tekintély mulandó.
Az embert teljesen le tudja kötni a pénz, még mielőtt észrevenné és egyáltalán véleménye lenne róla. A gazdagok máshogy gondolkodnak róla: ismerik, értik, hogy működik. Ha valakinek soha nem volt pénze, és egyszer csak lesz, bele kell tanulnia.
Én azokat szeretem ingyen, akiket más pénzért sem szeret. Akiket pénzért sokan szeretnek, tanítanak, szolgálnak, én azok körül nem lihegek.
Az egyik műsorban azt mondta a riporter, hogy az ilyen rablók, mint Tasnádi Péter, könnyen vigadoznak, mert ülnek a rabolt százmillióikon. Hogy állíthat ilyet alaptalanul egy újságíró, amikor minden egyes gazdasági bűncselekményben jogerősen felmentett a bíróság?!