A bankszámla soha nem mérte egy ember értékét. A segítésre való képessége mérte ezt, és semmi más.
Vannak, akiknek az anyagi csődön keresztül kell megtalálniuk az igaz boldogságot, mert nagyobb értéknek tekintették az anyagi javakat, mint a saját Lényüket.
A pénz csak egy halom szám, s a számok végtelenek. Ha neked pénz kell ahhoz, hogy boldog legyél, a boldogságot örökké csak keresni fogod.
A takarékosság a félelem kifejezése és kedvenc szabálya minden félig alvó embernek. A takarékosság kétségkívül jobb mint a pazarlás, de az is bizonyos, hogy kevesebb értéke van, mint a hasznot hajtó fogyasztásnak. Azok az emberek akik takarékosságukkal igen nagyra vannak, úgy prédikálják, mint az erényt. De van-e szánalmasabb látvány, mint a nyomorgó, aggódó lélek, amely legszebb napjaiban, sőt éveiben egy pár darab kerek fémbe kapaszkodik? Van-e abban valami dícséretreméltó, ha valaki életszükségleteit a minimumra redukálja? Ismerjük ezeket az úgynevezett takarékos embereket, akik fukarkodnak még azzal a kevés levegővel is, amelyet elfogyasztanak. Összeasznak testileg és lelkileg. Az ilyen értelemben vett takarékosság pazarlás – pazarlás az életnedvekkel és erővel. … A fogyasztás pozitív, aktív és éltető. A fogyasztás eleven valami és szaporítja minden jónak summáját.
Az, akinek korábban nem volt pénze, összehasonlíthatatlanul jobban becsüli, mint az, aki eleve jómódúnak született.
A pénzügyi piacok állandóan előre látják az eseményeket, jót és rosszat egyaránt, de ezek épp azért nem válnak valóra, mert előre látták őket.
A legtöbben, akik nem képesek a nekik tetsző életstílushoz elegendő pénzt felhalmozni, általában ugyanazok, akiket a leginkább befolyásol mások véleménye.
Láttam sok törzset Észak-Afrika sivatagaiban, amiknek kilenc gyerekkel, villany nélkül több öröm, szeretet, tisztesség és nevetés jut, mint a legtöbb anyagiakban dúskáló embernek, akivel találkoztam.
Minek a hatalmas vagyon, ha nem tudom, mi lesz a sorsa halálom után? Mit ér a birodalom, ha rajtam kívül senki nem félti? A rengeteg pénz, a végtelen birtok, a dübörgő üzlet mind-mind fölösleges, ha nem kell az utódoknak.
Sikerorientált ember vagyok, a pénzhez nincs viszonyom, öt forintból ugyanúgy megélek, mint százmillióból. Nekem a pénz egy bizonyítvány. Ha csinálok egy egymillió forintos üzletet, akkor kaptam egy kettest. Ha csinálok egy tízmilliósat, akkor kapok egy ötöst.
Annak idején, amikor zsűritag voltam a Sztárban sztárban, nagyon nagy pénzeket ígértek, ha elmegyek A nagy duettbe. Mondtam, hogy sajnos nincs hangom és nincs az a pénz, hogy hülyét csináljak magamból. Mondták, hogy Hajdú Péternek sincs hangja, de ő vállalta. Mondtam, hogy ha én lennék Hajdú Péter, én akár ingyen is mentem volna.
Két embert ismertem, aki tényleg önerőből lett nagyon gazdag, az egyik Matyi Dezső, a könyvkiadó, ő Komlón, Centrum szatyorból kezdte árulni a könyveket, aztán létrehozott egy birodalmat. A másik persze Lajcsi volt, ő a saját maga által sokszorosított kazettáit árulta ugyancsak szatyorból, emlékeim szerint az Örs vezér téren, a Sugár áruház előtt és Matyihoz hasonlóan sikeres és gazdag lett.
A jólét nem kapható boltban, és nem szállítják házhoz. Nekünk kell rátalálnunk, kifejlesztenünk és felépítenünk.
Ha javítani szeretnél a körülményeiden, mindenekelőtt gondolataidat kell megváltoztatnod. Amikor úgy nyitod ki a postaládát, hogy közben a számláktól rettegsz, ne csodálkozz, ha találsz is benne egyet-kettőt. Épp így van ez az életben is! Várod a számlákat. Folyton a fizetnivalók járnak a fejedben, így azoknak meg is kell jelenniük az életedben. Nap mint nap igazolod saját gondolkodásodat: na, találok ma számlát? Hát persze, hogy találok. Na, találok ma számlát? Hát persze, ma is itt van! Na, találok ma számlát? Hát persze, tessék, itt van. De miért? Mert ez az, amit vársz. A vonzás törvénye csak engedelmeskedik a gondolataidnak. Tegyél hát magadnak egy szívességet: várd inkább a bevételeket!









