Az örömnek bánattal van vége, és a bánatnak örömmel. Tehát egyforma sok van belőlük.
A nyár gondtalan, könyelmű és gyorsan telő időszak, a nyárban annyi öröm van, hogy az ember azt hiszi, elég lesz egész további életére.
A hála olyan talaj, amiben az öröm könnyen kivirágzik. Kiszabadít minket az énközpontúság börtönéből.
A hála és az öröm, amit az ajándék láttán érzünk, nem a tárgyhoz kötődik, hanem az ajándékozóhoz.
Ha nincs sikerünk az óvilágban, majd lesz egyszer az újban. Lehet-e nagyobb öröm annál, mint új dolgokat látni és csinálni?
A siker nekem egyet jelent az örömmel. Nemrég arra jöttem rá, hogyha azért csinálod ezt az egészet, mert kívülről menőnek tűnik, sok pénzt keresel vele, vagy nagy reklámkampányt csinálnak neked, de közben nyomorulttá tesz, az nem siker.
Életem legfőbb törekvése az volt, hogy gyönyörűséget szerezzek érzékeimnek; ennél fontosabb célom nem is volt. Mindig éreztem, hogy a másik nem kedvéért születtem; szerettem a nőket, és minden tőlem telhetőt elkövettem, hogy ők is szeressenek. Mámorosan szerettem az asztal örömeit, és lelkesedtem mindenért, ami kíváncsiságot keltett bennem.
Az ember természetes vágyódással szereti az örömet is, az igazságot is, de mindegyiket gyakran rossz helyen keresi.
Az öröm komoly dolog – halálosan komoly. Nem azért van kevés örömünk, mert komolytalanok vagyunk?
A legtöbbek által igazinak tekintett örömöket hasonlatosnak nevezte az árticsókához, ahol ahhoz, hogy az ízes maghoz eljussunk, előbb le kell rágni és meg kell enni az összes levelet. Ráadásul az ilyen árticsóka nagyon ritka, mert sok egyéb növény is van, amely kívülről annak látszik, belülről viszont magtalan.
A szegény embereknek gyermekei nagyon kevés örömet ismernek.
A mértékletesség az a visszafogottság, amelynek révén ura maradunk örömeinknek, ahelyett hogy rabszolgájukká válnánk.
Minden ember – tartozzék bár a nyomorúságban sínylődő, durva és ápolatlan szegények közé, vagy az egyhangúan hűvös, unalmasan ápolt előkelők magasabb köreihez – életében legalább egyszer okvetlenül találkozik valamely mindaddig nem tapasztalt jelenséggel, s ez – ha csak egyetlenegyszer is – olyan érzést kelt benne, amely teljességgel különbözik életének minden addigi, s minden későbbi érzésétől. A szomorúságok és bajok közepette, amelyekből életünk szövődik, legalább egyszer felragyog valami boldogító öröm.
Miért remeg meg az ember örömében? Mert bölcs a test. Mi örülünk, ő meg reszket helyettünk félelmében.
Az örömet a lét búval együtt kinálja.
Nem megy minden, uram, vágyunkkal egy irányba.
Kell bosszankodni is, így akarja az ég,
Enélkül a világ túl boldog lenne rég.
A szertelen fájdalom, akárcsak a szertelen öröm, mivel heves, nem hosszú életű. Az emberi szív nem bírja sokáig a végleteket.