Minden jól van, minden jóra fordul, minden a lehető legjobban van ezen a legeslegjobb világon.
Áldott, aki előre néz.
Szellő szemedbe fütyörész,
Forró a föld, piros a menny:
Előre menj!
Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít. A jó gondolat ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás – felemelkedés.
Bánjuk a múltat, rettegünk a jövőtől,
s a kettő közt köddé válik a jelen,
a vánszorgó percek száguldó évekké gyűlnek,
s az idő egyenese körbejár végtelen.
Élvezd hát a pillanat szépségét,
ha család, barátok vesznek körül,
vagy a tapasztalás teljességét,
ha magadba zárkózol egyedül.
A bánat és az érzékenység nem átmeneti állapot, melyet le kell győzni, ezek legyőzhetetlen és szükséges életérzések ebben a mai világban. Azt hiszem, csak a gyenge embereknek van szükségük örök optimizmusra.
Mindenhol csak kellemes helyek vannak, ha megfelelőképpen állsz a dolgokhoz.
A bolygók a Nap körül, az emberek a derűt és kiegyensúlyozottságot sugárzó egyének körül keringenek.
A lelkes embereket mindenki szereti, még akkor is, ha történetesen az autómosás, a kerti grillezés vagy a kézimunka iránt lelkesednek.
A világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom.
Nem szükséges reménykedni ahhoz, hogy belekezdjünk valamibe, sem sikerrel járni, hogy kitartsunk.
Éljen a pozitív hozzáállás! Amíg meg nem hal.
Ne aggódj, ha fellegvárakat építettél. Ott vannak a helyükön. Most rakd alájuk az alapjukat.
Aki babonás, az nem lehet egészen szerencsétlen. A babona néha remény.
Amikor az életünk nem megy túl jól, sokat gondolunk arra, hogyan lehetne jobb. Amikor életünk jól megy, hajlamosak vagyunk nem gondolni arra, hogy lehetne rosszabb is. De gyakorlással meg tudjuk tanulni mérlegelni, hogy a dolgok mennyivel jobbak, mint amilyenek lehetnének, következésképp a jó dolgokat az életünkben sokkal jobbnak fogjuk majd érezni.
Abban a pillanatban egyáltalán sejtelmem nem volt, mibe-hova kerültem. Szívesen mondanám el, hogy hitre találtam, sziklán vetettem meg a lábam, ellenállhatatlanul… ahol a téboly értelemre válik, a bánat örömre, a nem igenre. Sőt, a halál maga sem halál többé, hanem feltámadás. Az igazsághoz híven csak egyet mondhatok. Hogy amikor az élet és a semmi közt kellett választani, akkor mást választani, mint az életet, nem is lehetett, nem is annyira az élet miatt, az élet szerelme miatt, pláne nem az örök életért… inkább annak a reményében, hogy egy ideig az leszek, ami lehetek. Azért még lehet lelkesedni.
Akik napi programjukból ki tudják iktatni a halál lehetőségét, azok az optimisták.
Az a szó, hogy „lehetetlen”, nem szerepel a szótáramban.
A bizakodó gondolkodás hatalma nagyon sok mindent legyőz. Olyan sok borúlátó ember van. Vannak, akik eleve azt mondják mindenre: ezt nem lehet megcsinálni, ezt nem tudod megcsinálni. (…) A fenébe is! Ha az ember nem próbálja meg, akkor biztos, hogy nem sikerül!