191 idézet
Minden történelmi korban úgy néztek előre az emberek, hogy milyen jó világ lesz, ha eljön a testvériség, egyenlőség korszaka. Vagy később: jó, egy kicsit államosítunk, és akkor végre jó világ lesz. Ha szétverjük a kommunizmust, akkor lesz jó világ. A XXI. századra azonban eljutottunk oda, hogy már nem bizakodunk semmiben, hanem félünk a holnaptól, és ez megbénít bennünket.
Ha én hiszek a holnapban, akkor a holnap egy vákuum, amelynek óriási szívóereje van.
Az optimizmus, már ahol nem csupán olyasak üres beszéde, kiknek szűk homloka mögött egyéb sincs, csak szó, szó, szó, szerintem nem egyszerűen abszurd, de egy ízig elvetemült gondolkodási mód, mely mintha csúfot űzni merészelne az emberiség kimondhatatlan szenvedéseiből.
Életünkben a dolgok körülbelül kilencven százaléka rendben megy, és tíz százaléka rosszul. Ha boldogok akarunk lenni, akkor a rendben levő kilencven százalékra kell koncentrálnunk, és el kell felejtenünk a maradék tízet. Ha idegesek akarunk lenni, keserűek és gyomorbajosak, akkor a tíz százalék bajra kell koncentrálnunk, és figyelmen kívül kell hagynunk a csodálatos kilencven százalékot.
Az optimizmusnak éltető, egészségben tartó hatalma van… az optimizmus „a dolgok megváltoztathatóságába vetett hit”: képesség arra, hogy jó kilátásokat reméljünk, perspektívában lássuk az eseményeket.
Reggel, mielőtt kinyitjuk a szemünket, állítsuk be az agyunkat és a gondolkodásunkat arra, hogy egész nap jó dolgok történnek majd velünk. Mondjuk végig magunkban ezt a rövid szöveget: „Jó reggelt! Felébredtem! Jó reggelt kívánok magamnak és mindazoknak, akiket szeretek, és akikkel ma csak találkozni fogok. Ma minden jól történik. Odavezetek egy fénysugarat a lábujjaimhoz, végigvezetem az egész testemen, és mosolyog minden pici sejtem, örül a mai napnak. Ma valami jó történik!” Próbáljuk kis – és tényleg valami jó fog történni! Még a saját egyetemi hallgatóimmal is csináltam ilyen kísérletet, igen meggyőző végeredménnyel. A gondolat, a tudat hatalma valóban teremt.
Ha a pozitívumokra figyelsz, biztosan meg fogod tudni valósítani az álmaidat, nemcsak bámulod a többieket, akiknek sikerül.
Számomra minden negatívum egy pozitívum, mivel a velem történő rossz dolgokat képes vagyok jóvá alakítani. Ez azt jelenti, hogy nem tehetsz semmi olyat, amivel ártani tudnál nekem.
Veszítettünk, most elég sza*ul érzem magam. Optimista vagyok, szóval nagy baj nincs. Tíz perc múlva már jobban leszek, fél órával később pedig úgy érzem majd magam, mintha megnyertük volna a BL-t.
Vannak, akik csak a csúfságot látják a világban, a zűrzavart. Én a szépséget látom. Hiszek abban, hogy mind okkal érkezünk ide, hogy van célunk. És minden úgy lesz, ahogy lennie kell.
Befutott színészként tanulja meg az ember, hogy az elmaradt siker nem tragédia: másnap reggel újra felkel a nap, és a reggelire visszatér az étvágy.
Hatvanöt évesen sokkal lazább lettem, mint korábban voltam, örültem, hogy jegy nélkül utazom a villamoson és a vonaton, hetvenévesen meg, hogy ingyen járhatok múzeumba. Nem a spórolás miatt, hanem hogy nem kell a zsebemben turkálni, van-e nálam éppen buszjegy, és nem kell végigállni a hosszú sort a kiállítások előtt. Kezdtem meggyőzni magam, hogy az öregség kész buli, mindenkinek csak ajánlani tudom. A kisebb-nagyobb egészségügyi gondjaimmal meg bajlódjon az egészségügy. Elhatároztam, ha a fene fenét eszik, én akkor is vidám öregember leszek. Már csak a feleségem, a gyerekeim és az unokáim kedvéért is.
A végletekig eltúlzott optimizmus ellenszereként a negatív gondolkodást javaslom. […] Amiben valójában hiszek, az a gondolkodás ereje. Abban a pillanatban, hogy a gondolkodás szó elé odabiggyesztjük a pozitív jelzőt, kizárjuk a valóságnak mindazon részét, amit negatívnak ítélünk meg, és úgy tűnik, hogy a legtöbb ember, aki optimistának vallja magát, tényleg ezt teszi. A valódi pozitív gondolkodásba belefér a teljes valóságunk. A valódi pozitív gondolkodást a magabiztosság vezérli: biztosak vagyunk abban, hogy képesek vagyunk szembenézni a teljes igazsággal – bármi legyen is az.
Nem vagyok tökéletes; én is állandóan belelépek a szarba, és ennek tudatában is vagyok. Csakhogy megtanultam levakarni a cipőmről, és menni tovább. Időnként mind szarba lépünk. Zsákutcába futunk, valamit elcsesztünk, valamire ráfáztunk, megbetegszünk, nem kapjuk meg, amit akarunk, sok ezer „lehetett volna jobb” és „bárcsak ne történt volna” akad az életünkben. A szarba lépést nem lehet elkerülni, úgyhogy vagy tekintsük jó ómennek, vagy találjuk ki, hogyan kerülhetjük el gyakrabban.
Optimista természet vagyok, és a humor mindig is az egyik nagy tanítóm volt. Segített feldolgozni a fájdalmat, a veszteséget és a bizalmatlanságot.
Holnap pozitív dologgá válik az, ami ma fárasztó.
Forgass olyan gondolatokat a fejedben, amelyek jókedvre derítenek. Tégy olyan dolgokat, melyektől jó lesz a közérzeted. Barátkozz olyan emberekkel, akik növelik az önbizalmadat. Táplálékod mindig előnyére váljon a testednek. Lépteid kövessék belső ritmusodat.
A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy rózsaszínű szemüveget hordunk és úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben volna. A ‘positum’ latin szó jelentése: az, ami van. Pozitívnak lenni tehát azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami van és aztán továbblépünk.
