Amíg nem ismerjük, nem vesszük komolyan, nem tiszteljük magunkat, nem békülünk meg önmagunkkal és nem éljük saját életünket, addig csupán, mint a marionett, külső hatásoknak és törvényeknek engedelmeskedve, idegen életet élünk.
Az örökös elégedetlenség egyfelől hajtóerőt jelent, másfelől viszont sokszor veszélyes és pusztító is, mert nem engedi a lazítást, az önfeledt örömöt. Van, akinek külön meg kell tanulnia pihenni, elégedettnek lenni, csak ezt nem mindenki ismeri fel.
Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe` lennél,
És bármibe kerül vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj.
Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.
Ha értékes leszek később, akkor most is az vagyok. Ahogy a búza akkor is búza, amikor kezdetben az emberek még fűnek nézik.
Az első és legfontosabb: maradandót alkotni. Ez egészen régóta ott van a fejemben. Aztán rájöttem arra, hogy ez tiszta hülyeség, mert egyszer úgyis vége mindennek és egyáltalán nem fogom tudni, alkottam-e maradandót vagy nem. Úgyhogy csak jót kellene alkotni. Olyat, ami akár egy pillanatnyi örömet tud okozni másoknak.
Mennyire vagyok elégedett magammal? Nyilván ne legyél sose nagyon elégedett, mert az se jó, de azért néha meg kell veregetnünk a vállunkat.
Kitartó vagyok és fáradhatatlan. Egy határozott, lojális és együttérző ember.
Szánj némi időt az érdeklődési köröd megtalálására! Ha eddig még nem tetted meg, meg kell próbálnod tisztázni a törekvéseidet és a szenvedélyeidet! Hasznos, ha felteszed magadnak a kérdést: “Mivel foglalkoznék, ha nem volna szükségem pénzre?
Az életben csak olyankor izgulunk és mérgelődünk egy ajánlaton, ha ellenkezésünkben nem érezzük magunkat egész biztos talajon, és bévül nagyon is kísértésbe jövünk, hogy a tervet magunkévá tegyük.
Az értékítéletekből, melyeket beépítettél az igazságodba, nagyon kevés alapul a saját tapasztalatodon. Ám éppen a tapasztalat az, amiért erre a világra jöttél, és a tapasztalataidból kell megteremtened önmagadat.
Tedd, amit akarsz! Tedd azt, ami úgy tükröz, úgy ábrázol téged, mint éned egyre nagyszerűbb változatát! Ha rossznak akarod tartani, tartsd rossznak. De ne ítélkezz, és ne kifogásolj, mert semmiről nem tudod, miért történik meg, sem azt, hogy hová vezet. És ne feledd: amit megbélyegzel, az téged fog megbélyegezni, és amit elítélsz, egy napon azzá válhatsz.
Nem érdekel, mások mit gondolnak arról, amit csinálok, de nagyon is érdekel, hogy én mit gondolok arról, amit csinálok!
Nem mindig kaphatod meg, amit akarsz, de ha néha megpróbálod, lehet, hogy megtalálod, és megkapod, amit kell.
Mit tudsz – Te, aki cél nélkül sehová sem jutsz? Mit látsz?
Te, aki hang nélkül állsz és vársz? Miért sírsz?
Te, kinek ha nem mondják, magadban bízni sem bírsz?
És mondd, mi kell, hogy a világot így fogadd el?
Ez nem én vagyok,
ez nem mi vagyunk,
így aztán mindegy,
hogy áldás vagy átok,
hogy torzan látják a nagyvilágot
egyes újságokba író srácok.
Nekem sok a dolgom,
én nem érek rá,
így hát mindegy,
hogy mit is szóltál,
de csak akkor ítélj,
hogy én ki vagyok,
ha egyszer tudni fogod,
hogy te kicsoda voltál.