1067 idézet
Olyan filmsztár vagyok, aki azzal tűnik ki, hogy a logika törvényei szerint sohasem lehetett volna belőle filmsztár. Pályafutásom egyetlen pillanatában sem volt meg bennem az ehhez szükséges tapasztalat. Igaz viszont, hogy sohasem állítottam: meg is tudom csinálni, amit rám bíztak.
Ott keresgélj, ahol a legjobban fáj! Mindig ott lapulnak a válaszok.
22 évvel ezelőtt, az első gyerekem születése után rajtam maradt hét kiló. Nem hiszem, hogy valaha lemegy rólam. Ha most azt kérnéd, hogy álljak föl és forduljak meg a közönség előtt, lehet, hogy érdekelne. De… igazából… egyáltalán nem érdekel. Így nézek ki. És boldog vagyok.
Ha nem ismerjük fel a lélek belső útját, eltévedünk, és csak részben vagyunk azok, akiknek lennünk kellene.
Hogyan is érthetném meg a világot, az embereket, szenvedéseiket, küzdelmeiket, vagyis magát az életet, míg önmagammal sem vagyok tisztában? Önmagunk ismerete és szeretete a mások iránti megértés és szeretet feltétele.
Azáltal válsz azzá, ami lenni akarsz, hogy előfeltételezed, már az vagy.
Hagyd a tükröt, és változtasd meg az arcvonásaidat. Hagyd a világot, és változtasd meg az önmagadról alkotott elképzeléseket.
Az önismeret a legnagyobb bölcsesség.
A legfontosabb beszélgetések, amelyeket valaha is folytatni fogsz, azok, amelyeket magaddal folytatsz.
Mikor rosszul bánik veled az élet, könnyű az öngyilkos választásokat szokássá tenni, és folyamatosan ismétlődő rossz döntéseinkkel egyre csak sodródni a halál felé. Az igazság az, hogy szokásunkká tesszük az önmagunkat korlátozó döntéseket.
Valószínűleg sokkal jobb gyerekkorod volt, mint nekem, és az is lehet, hogy most is tisztességesen élsz, de nem számít, ki vagy, kik (voltak) a szüleid, mivel foglalkozol, és mennyi a pénzed: lefogadom, hogy csupán a valódi képességeid 40 százalékát használod ki. Ez rohadt nagy szégyen! Mindannyiunkban megvan a lehetőség, hogy sokkal többek legyünk.
Amit magunkról tudunk, az csak egy része, és talán egy nagyon kis része annak, amilyenek vagyunk a tudtunk nélkül.
A hiedelmeink olyanok, mint a megkérdőjelezhetetlen parancsok, amelyek megmondják nekünk, hogy mi lehetséges, mi lehetetlen, mi az, amit megtehetünk, és mi az, amit nem. Minden egyes cselekedetünket, gondolatunkat és érzésünket befolyásolja, mindazt, amit megtapasztalunk. Tehát ha valódi, hosszan tartó változást akarunk elérni az életünkben, akkor ebben kulcsszerepet kell kapnia annak, hogy megváltoztassuk a hiedelmeink rendszerét.
Életünk során gyakran halljuk, hogy a világ olyan, amilyen, és az a dolgunk, hogy éljük az életünket ebben a világban. Ha tehetjük, ne ütközzünk állandóan falakba. Legyen boldog családi életünk, érezzük jól magunkat, és takarékoskodjunk. Ez egy nagyon korlátozott élet, de ha felismersz egy egyszerű igazságot, ennél sokkal tágabb is lehet. Így hangzik: az életed minden aspektusát olyan emberek találták ki, akik semmivel sem okosabbak nálad. De te változtathatsz ezen. Hatással lehetsz az életedre… és ha ezt felismered, már sosem leszel a régi.
Mindegy, hogy hány éves vagy: a saját érzéseidhez, ambíciódhoz és céljaidhoz mérd magadat, ne pedig másokéihoz.
Addig nem lehetünk sikeresek, amíg mindig valaki vagy valami mást hibáztatunk kudarcainkért. Ha nyerni akarunk, meg kell barátkoznunk a valósággal – mi tettük meg azokat a lépéseket, mi fogalmaztuk meg azokat a gondolatokat, mi generáltuk azokat az érzéseket és mi hoztuk meg azokat a döntéseket, amelyek a jelenlegi helyzetbe juttattak bennünket. Mi voltunk azok!
Röviden: mi fogalmaztuk meg a gondolatokat, mi generáltuk az érzéseket, mi hoztuk meg a döntéseket, mi találtuk ki, mit mondjunk, és ezért tartunk most ott, ahol tartunk.
Az életben csupán három dologba van beleszólásunk: a gondolatainkba, a világképünkbe és a tetteinkbe (a viselkedésünkbe). Az, ahogyan ezen a három területen mozgunk, minden élményünket meghatározza. Ha nem tetszik, amit látunk vagy tapasztalunk, változtatnunk kell a reakcióinkon. A negatív gondolatokat cseréljük pozitívra. Változtassunk az álmainkon. Változtassunk a szokásainkon. Cseréljük le a könyvtárunkat. Cseréljük le a barátainkat. Változtassunk a beszédstílusunkon.
Nem a korlátozó tényezők korlátoznak bennünket. Nem a külső feltételek és körülmények késztetnek megtorpanásra – hanem mi magunk! Mi akadályozzuk saját magunkat!
