Az életed nem vesz egyetlen éjszaka alatt teljes fordulatot, de ha következetesen, nap mint nap kellemes gondolatok mellett döntesz, akkor életed minden területén kifejezetten pozitív változásokat idézhetsz elő.
Önismeret idézetek
Tudom, ijesztően hangzik, hogy felelősek vagyunk az életünkért, de teljes mértékben ez az igazság, akár elfogadjuk, akár nem. A hibáztatás nem más, mint a hatalmunkról való lemondás. A felelősségvállalás erőt ad ahhoz, hogy változtassunk az életünkön. Ha az áldozat szerepét játsszuk, akkor a személyes erőnket arra használjuk, hogy tehetetlenek legyünk. Ha úgy döntünk, hogy vállaljuk a felelősséget, akkor nem vesztegetjük az időt arra, hogy valakit vagy valamit hibáztassunk a világban.
A hála titkos csatornákat nyit meg. Arra fókuszálj, amid van, és ne arra gondolj, amid nincs! Mindened megvan már most, amire valaha szükséged lehet.
Mert gyakorolni kell azt, akik lenni akarunk.
Te, kedves olvasóm, jelen pillanatban mindannak a gondolatnak a summáját testesíted meg, amely megfordult a fejedben eddigi életed folyamán. Csakúgy, mint én. Meg az a pasas ott az utca túloldalán. No és az a nő amott, aki éppen a bevásárlóközpontba igyekszik. Figyeld meg őket, tanulmányozd őket, nézz bele a szemükbe! Ők a földkerekség legérdekesebb teremtményei, és ők ruháztattak fel a legtöbb lehetőséggel. De vajon tudnak-e róla? Tisztában vannak vele, hogy a mindennapi életük a gondolataikat tükrözi? Tudnak bármit is arról, amiről mi itt értekezünk? Fájdalom, de nem! Legtöbben legalább is nem. A legtöbben egyszerűen csak megtartják azt a helyet, amelyet a társadalmi-gazdasági piramisban tudat alatt választottak maguknak osztályrészül. Fogalmuk sincs róla, hogy ha új csapások mentén kezdenek el gondolkodni (amit szokás a zseni definíciójának is tekinteni), új irányokat szabhatnak az életüknek.
A buddhizmusban az önbizalomhiányt a lustaság egy formájaként értelmezik, gyenge lélekként, amit fejleszteni kell.
A magyarok zöme kórosan önbizalomhiányos, ezért van annyi okoskodó, kötözködő, mindenhez, mindenkinél jobban értő alak közöttünk. Ezzel kompenzálunk. Én magam is gyakran esem a hibába, bevallom. […] És ez a hőzöngő attitűd persze könnyen csap át önhittségbe, nagyképűsködésbe, vagy éppen melldöngetésbe. Aztán jön az ébredés, és fáj, amikor kiderül, hogy mindezzel semmire sem lehet jutni a világban. Az pedig még jobban fáj, amikor kiderül, hogy mindazt, ami történik velünk, saját magunknak köszönhetjük. Kioktatunk mindenkit, aztán ha visszavágnak, eljátsszuk, hogy nekünk mennyire nehéz, mert mindennap harcolnunk kell. De ez a sajnáltatás valahogy benne van a kultúránkban, ez a mártírkodó, önpusztító hajlam.
Az önbizalomhiány nyomasztó érzése, amely mindnyájunkban közös, egy hazugság. Csak a fejünkben létezik. Tízből kilenc helyzetben felkészültebbek vagyunk, mint sejthetnénk.











