A növekedés törvénye azt mondja, hogy önmagadat kell megváltoztatnod ahhoz, hogy megváltoztasd a körülötted lévő dolgokat.
Azt hiszem, valamikor tavaly jöttem rá, hogy meg kell találnom magamban, a magánéletemben azokat a dolgokat, amik igazán boldoggá tesznek. Azokat a dolgokat, amiknek semmi közük a külvilághoz, az internethez és a státuszomhoz.
– mondta 2019-ben
Korábbi tetteid következménye az, aki ma vagy. És az, hogy holnap ki leszel, a mai tetteid eredménye.
Ha szeretünk valakit, és tudjuk, hogy vannak hibái, azokat megpróbáljuk eltitkolni mások előtt, nehogy hülyének tartsanak minket, amiért ennek ellenére vele vagyunk. Elég, ha az ember magáról tudja, hogy hülye, nem kell a folyamatos megerősítés a külvilágtól.
Rendszerint mindent tönkretesz a világban az a hajlamunk, hogy mást adjunk, mint ami a lényegünk; s ez lehet az oka annak, hogy jó néhány embert elviselhetetlennek érzünk, akik pedig igen szeretetreméltók lennének, ha megelégednének saját magukkal.
Sokkal nagyobb dolog magad fölött bíráskodni, mint másokon.
Akkor leszel igazán bölcs, ha képes leszel magaddal szemben igazságos lenni.
Három dolog… idegenként szemléld magad, felejtsd el a látványt, őrizd meg a nézést. Illetve csak kettő, mert hiszen a harmadikban benne van a második.
Az életkezdet két feladata: vond egyre szűkebbre körödet, s nézd meg mindig, nem bujkálsz-e valahol körödön kívül.
A régi trükk: kapaszkodunk a világba, és panaszkodunk, hogy nem ereszt.
Fejjel kell áttörnöd a falat. Ezt a falat könnyű áttörni, hiszen vékony papírból van. Annál nehezebb viszont, hogy ne hagyd magad becsapni attól, hogy a papíron már ott van a megtévesztésig hű képe annak, amint éppen áttöröd a falat. Nagy csábítás, hogy azt mondd: „Hát nem töröm át szüntelen?”
Öregkoromra jöttem rá, milyen az: önmagamnak lenni. Olyan családból jövök, ahol mindenki tökéletesnek akart látszani. Asszisztáltunk egymásnak ehhez a játszmához… És csak az elmúlt években tapasztaltam meg a csodálatos szabadságát annak, hogy őszinte vagyok. Hogy önmagam vagyok.
Mindig komolyan vettem, hogy hogyan lehet szépen és jól élni, és örökké azt kerestem, mi az, ami még hiányzik az életemből. A hosszú évek során rájöttem, hogy tényleg a szeretet a legfontosabb, és ezt nemcsak a személyes kapcsolatokra értem, hanem az egész világhoz való hozzáállásra.
Ha hiányérzetem megszűnését vágyaim kielégülésétől várom, kényeztetem a zsarnokot, mely uralkodik fölöttem.
Nem vagyok önmarcangoló, nem ijedek meg magamtól, és talán ez táplálja a hitem abban, hogy ha az ember szereti magát, akkor képes megbocsátani magának. Magának és másoknak egyaránt.
Egy alkoholista mindig alkoholista marad, de ha megtanul ellentmondani az alkoholnak, és elkezdi kezelni azokat a helyzeteket, amik visszaesést generálnak, illetve elfogadja önmagát a szer nélkül is, akkor igenis élhet tisztán, alkohol nélkül is boldogan.
Ahhoz, hogy megérts valamit, nem szembenézned, hanem azonosulnod kell vele.
Az önértékelés nem más, mint a jó híred, csak nem mások szemében, hanem a sajátodban.
A tudatalattidban fellelhető mentális fékek közül talán a legveszélyesebb az úgynevezett „nem érdemlem meg” érzés. Ez azt jelenti, hogy a lelked mélyén meg vagy győződve arról, hogy nem érdemled meg a boldogságot, az egészséget és az anyagi jólétet. Ezt az érzést kisebb-nagyobb mértékben a legtöbb ember tapasztalja, és ez megakadályozza őket abban, hogy igazán sikeresek legyenek. Onnan tudod, hogy benned is működésbe lépett ez a fék, ha úgy érzed, „nem vagy elég jó”.