Nőgyűlölő lennék; de van egy nő, aki sohasem csalt meg, akit mindig szerettem, aki mindig szeret, s ez visszatart ettől. Ez a nő: az anyám.
A történelem könyvek hallgatnak azokról a harcos nőkről, akik egyszerű katonaként élték át a háborúkat, beléptek a seregbe, és a férfiakkal azonos körülmények között csatáztak az ellenséggel. Pedig megtették. Alig zajlott le háború női résztvevők nélkül.
Illik tudni, hogy a hölgyek nem szépek, ha „short”-ban,vagy fürdőruhában mászkálnak a rendes utcai forgalomban, mert ez olyan, mintha kivágott báli ruhában mennének a vásárcsarnokba. Én azt hiszem, hogy a nők a legjobban kivágott ruhában is megjelenhetnek igazán úri társaságban, ott, ahol az urak egyetlen förtelmes mellékgondolattal sem szentségtelenítik meg a Föld legnagyobb szépségének, a teremtés leggyönyörűbb alkotásának, a szép női testnek ízléses látványát. De az utcára vinni! Minden jampecben és csirkefogóban a legaljasabb gondolatokat és érzéseket támasztani: ez nem úri nőhöz illő. A fövenyfürdőben akkor van helyén az ilyen ruha, ha ott is diszkrét, úri társaság van együtt.
Amikor a meccs után elmentünk egy kocsmába, azt mondta, hogy szeretne újra eljönni. A nők persze mindig ezt mondják, ami náluk rendszerint azt jelenti, hogy talán egy másik életükben, de még csak nem is a következőben, hanem az azt követőben esetleg hajlandók újból végignézni egy meccset.
Mondd egy gondolkodó nőnek, hogy szereted a futballt, és máris magadon érezheted azt a kijózanító, női megvetéssel teli pillantást.
A nők nem értik, mit idéz elő a foci egy férfiban. Amikor a férfiak csoportosan meccset néznek, még beszélni sem kell. A fesztelenség adja az egész esemény varázsának felét.
Sok nő vágyna arra, hogy „ígérjék meg neki, minden rendben lesz” – és ez egy ősi vágy minden nőben. De a férfiak is hasonlóra vágynak, csak nem kommunikálhatják.
Amikor arról panaszkodunk, hogy itt-ott kicsit talán több a zsírpárnácskánk, akkor örüljünk, mert az is ösztrogént termel. Még a kis zsírpárnácskáink is azt segítik elő, hogy csak termelődjön az ösztrogén, a női nemi hormon, hogy még tökéletesebb nők legyünk!
Igaz, hogy csak tökfilkó megy lépre a kacér nőnek, de éppen az a kacér nő művészete, hogy a legokosabb emberből is tökfilkót csinál.
Számomra mindig is Mary Jane volt a legvonzóbb a Pókemberből. Imádtam a mögötte húzódó ötletet. A történetem szerint Peter nagynénje folyton azon ügyeskedett, hogy megismertesse az unokaöccsét a szomszéd unokahúgával.
A nő korábban fejlődik, de teljes férfiú érettségre sohasem jut: könnyebben tanul és felfog, de híján van a teremtő géniusznak. Dilettáns marad és soha a művészetet és tudományt előre nem viszi.
A nő szépsége nem az arcápolásból ered, hanem a lelkéből tükröződik: abból a törődésből, amit szerető szívvel ad, és abból a szenvedélyből, amit mutat.