A nők sorsa a szenvedés; nem csoda, ha mindig azt követelték: szeressék őket.
Sokszor a nő áldozatul esik a férfi egoizmusának, vagyis az új élet létrehozásában részes férfi nem vállalja az ezzel járó felelősséget, hanem a nőre hárítja, mintha a nő lenne az egyedüli”bűnös”. Amikor a nőnek a legnagyobb szüksége van a férfi támaszára, a férfi cinikus egoistaként viselkedik, aki kihasználja a nő gyöngeségét és szeretetét, de nem vállalja felelős kötelességét tettéért.
Senki be becsülje alá az olvasó nőket! Nemcsak okosabbak lesznek, nemcsak egosita módon szórakoztatják magukat, de nagyon jól tudnak egyedül lenni is. Az olvasás az egyedüllét egyik nagy öröme, amikor magunkra maradunk a saját képzeletünkkel és a szerző fantáziájával. Olyan ez, mint mikor az anya először azt szeretné, hogy gyermeke szép csendben üldögéljen egy könyvvel a sarokban, majd rájön, hogy az olvasó gyerek nem feltétlenül lesz könnyebben kezelhető, hanem dacossá válik, és az olvasás által kilopja magát az őt körülvevő világból – ezt pedig a világ nem veszi szívesen. Ugyanez a helyzet az olvasó nővel is.
A nők természetüknél fogva önbizalomhiányos teremtmények, és ha az érzékeny harmincötös korhatárt átlépve még nem állapodtak meg, akkor valószínűleg olyan pasashoz mennek hozzá, akinek kopasz foltja és arany szíve van.
Sok nőnek nem a nyilvános beszédtől való félelmét kell leküzdenie, sokkal inkább az önbizalomhiány és az önutálat az, ami visszatartja őket attól, hogy mások előtt meg merjenek szólalni.
Férfiak milliói kívánták azt, bárcsak nekik is annyi bajuk lenne a nőkkel, mint Woody Allennek.
– A nők hülyék – mondta Jorg.
– Csak óvatosan – mondta Serege –, mert emellett szörnyű bosszúra is képesek…
Ha egyszer egy nő ellened fordul, felejtsd el. Lehet, hogy szeretnek, de aztán egyszer csak valami elpattan bennük. Rezzenéstelen arccal végignézik, ahogy elüt egy autó, még rád is köpnek.
A legbüszkébb nőkből lesznek a legalázatosabb rabszolgák.
Több nőnek kellene különböző vezetői pozíciókban lennie, mert a nők azok, akik szinte mindenről döntenek otthon.
A lányok hamarabb megtanulják, mi az érzés, mint a férfiak, mi a gondolkozás.
A nők megérzik, ha egy férfi a szemükbe néz és másvalakit lát.
A nők között is mindig úgy találtam, hogy akibe szerelmes voltam, annak kedveltem szagát is, minél erősebben izzadt, annál édesebbnek találtam az illatát.
Meglehet, hogy sok regény csakugyan vesztét okozza sok fiatal lánynak, de az is bizonyos, hogy a jó regények megtanítják a lányokat gyengédségre és a társas erények gyakorlására.
Milyen édes a szerelmes nő tiltakozása, amely azért késlelteti a boldogságot, hogy jobban ki lehessen élvezni gyönyöreit!
Ilyenek a nők. Tizenötször eldobnak valamit, amiről azután, ha végképp elhagyták, rájönnek, hogy a legdrágább kincsük volt.
Sokkal több női politikusnak kellene lennie, mert megértőbbek, és sokkal több empátiával rendelkeznek, mint a férfiak. Ha több nő lenne a közéletben, valahogy kisimulnának a ráncok.
Végre valaki, aki tudja, hogy a nőiesség sugárzik, nem pedig felöltözik.
A változókor a legnagyobb nehézséget azoknak a nőknek okozza, akik számára a női erő egyet jelent a csábítással, és az addigi stratégiájuk többé nem válik be, nem érkezik rá reakció. Ebben az élethelyzetben sok nő érzi azt, hogy olyannyira láthatatlanná válik, mintha nem is létezne.
Fiatal korunkban általában azért küzdünk, hogy megszerezzünk egy férfit, majd azért, hogy megtartsuk. Aztán sokak számára az válik fő kérdéssé, hogy hogy viselje el őt, ne adj’ isten hogyan szabaduljon meg ettől az egykor oly csodálatos férfitől.