324 idézet
Magyar vagyok, magyarnak születtem, magyar földön magyar ember lettem,
a múltunkat cipelem a vállamon, de magyar vagyok, úgyhogy vállalom.
Magyar férfi és magyar asszony, északon, hegyeken, délen, a parton,
túl egy bűnös évszázadon, de magyar vagyok, ez a támaszom.
A magyar tragédiának az a lényege, hogy a szocializmus és a nemzeti függetlenség eszméje szembekerültek egymással.
A magyar nép ellen, nemzeti érzései, becsülete és önérzete ellen a legalávalóbb, a leghazugabb vád az ellenforradalmiság vádja. Ez az egész nemzet arculcsapása. […] A magyarországi szovjet megszállást és annak fedezésére ürügyül kellett kitalálni a magyar „ellenforradalomról” szóló mesét. Magyarországon nem volt ellenforradalom.
Az európai történelem viharzása során századokra alámerült magyar nép 1848-ban a kor haladó eszméivel újra magasba emelkedett és csodálatos, hősi küzdelemben a szabadságszerető népek élére került. Bizonyságát adta annak, hogy a haladás, a népszabadság és a humanizmus magasztos eszméiért vívott áldozatos küzdelemben egy maroknyi nép is naggyá és dicsővé tud lenni!
(Centenáriumi beszéd – Parlament, 1948. Március 15.)
Kossuth, Táncsics, Petőfi! Van-e igaz magyar hazafi, kinek orcáját ne gyújtaná pirosra a nemzeti büszkeség érzése e nevek hallatán?
Nemzeti egység a jelszavunk, ezzel indultunk el Debrecenből. A nemzeti egység hatalmas szolgálatokat tett a magyar népnek. […] Ez lesz az erőnk, amely hivatva lesz felemelkedésünk útját tovább egyengetni. […] Egységben az erő. Régi nagy igazság ez, és végre ennek az igazságnak tudatára ébredtünk. A régi, ősi átok megszűnt. A magyar nem marakodik, gyűlölködik egymás közt. […] Ez az összefogás véget vet az átoknak, és létrejön a magyar nemzeti egység, amely minden magyar erejét egy célra, az ország újjáépítésére tömöríti. Kossuth, Petőfi, Táncsics szellemében jön létre ez az egység. 1848 hagyományai adják a programját. […] Ez a nagy, hatalmas nemzeti egység viszi győzelemre a mi ügyünket, a magyar szabadság ügyét!
(Beszéd– Kapuvár, 1948. Április 18.)
A magyar nép millióinak leghőbb vágya, hogy végre eljöjjön számukra az az idő, amikor becsületes munkájuknak élhetnek, és munkájuk gyümölcsét zavartalanul élvezhetik. Ez a magyar nép akarata, és szerény véleményem szerint ennek megvalósítása a tisztelt Ház legnagyobb feladata.
A magyar nép a felszabadulás óta fényes bizonyítékát adta élniakarásának. De nagy erőfeszítésekre csak akkor képes, ha a nemzet egységét nem bontják meg belső egyenetlenségek, ha tetterejét nem vonják el az alkotómunkától áldatlan belső küzdelmek.
Nekem meggyőződésem, hogy sem a vallás, sem a politika nem oldja meg egy nemzet problémáit. Egyszerűen egyiknek sem érdeke. A vallás a lelked, a politika pedig a tested tartja fogságban. A változást csak magadtól és a melletted álló embertől várhatod. Aki ezt nem látja, az nem is akarja látni.
Szerintem senki nem kényszeríthet bennünket arra, hogy bevándorló országot csináljunk magunkból. A magyarok ezt nem akarják. Végül mégiscsak az számít, mit akarnak az emberek.
Mi, magyarok a futballra születtünk, akármit mondanak.
Mi, magyarok általában idejekorán felismertük a veszélyt, és volt bátorságunk a változások élére állni. Amikor összefogtunk, a siker sem maradt el.
Minden népnek, így a magyarnak is megvan a maga sorsa. Lehet, hogy a nyelvi elszigeteltségünk az oka, lehet, hogy a származásbeli különbözőségünk, a földrajzi helyzetünk, a XX. századi politikai kútmérgezés, nem tudom, de nekünk a saját álláspontunk, a saját politikánk, a saját érdekeinkért történő kiállásunk elismertetéséért kétszer annyit kell dolgoznunk, kétszer bátrabbnak kell lennünk, kétszer nagyobb erőt kell mutatnunk, mint másoknak.
A migránsügy nem szimplán migránsügy. Okok vannak mögötte, azokra kell figyelnünk, már ha valakit érdekel, hogy mi lesz vele, a családjával, a gyermekeivel és általában azokkal a kötelékekkel, amelyeket hazának, nemzetnek, európai civilizációnak nevezünk.
Magyarországon a történelem során megtanultuk, hogy egy ország határ nélkül olyan, mint a tojás héj nélkül.
Magyar vagy
Nem kell akarni.
Nem kell bizonygatni.
Nem kell tüntetően mutatni.
Magyar vagy.
Melldöngetés nélkül.
Harag nélkül.
Sértődés nélkül.
Magyar vagy.
Elrontod az ikes igéket.
Nem tudod mikor volt a szatmári béke.
Nem szereted Ligeti György zenéjét.
Magyar vagy.
Győztünk.
Magyar vagy.
Vesztettünk.
Magyar vagy.
Tudod, hogy mit jelent a zimmer frei.
A kőműves dekoltázs.
Megoldjuk okosba.
Idegállapotba jövünk.
Magyar vagy.
Koppány. Réka. Sarolta.
Gizella. Istvan. Szent. Felnégyelte.
Magyar vagy.
Hagyd meg nekik a görcsöt.
A vicsorgást.
Hogy csak mi, meg sajátos, meg mindenki ellenünk.
Te legyél velünk!
Ember
Magyar
Európai
Inkább legyél a holnap, mint a tegnap!
Magyar vagy.
Én magyar vagyok, de nem úgy, hogy tépem a számat, pofázok népről, nemzetről, hazáról, hanem, hogy szíven üt, ha népzenét hallok, igézve nézem, ha látok igazi magyar táncot, hogy értem József Attilát, akinek ezerféle nemzet kavargott szívében, és magaménak érzem Radnótit.
Mi, amikor életről szabadságról gondolkodunk, életfát látunk. Aminek az a lényege, hogy a gyökérzete tükrözi a lombozatát. Ha a gyökérzet kisebb, elpusztul, kidől, ezért a gyökérzettel is kell foglalkozni.
Nagy nemzetté válni csak az tud, aki megjárja a maga kálváriáját. Aki kiismeri a megpróbáltatások útját. Aki kiállja a próbatételeket. Aki megérti, hogy az igazság erő nélkül keveset ér. A történelem nem könyörületes. Nem bocsájtja meg a gyengeségeket. Ha nincs legény a gáton, elveszünk. Ha a vértelen szépelgőkre hallgatunk, elveszünk. Ha engedünk a széthúzás erőinek, elveszünk. A magyarok soha többé nem engedhetik meg maguknak a gyöngeség luxusát. Mindig csak az lehet a miénk, amit meg tudunk védeni. Ez a törvény és ez a mi sorsunk. Ezért számunkra minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük. Ezért nem ért véget a magyarok történelme sem Mohácsnál, sem Világosnál, sem Trianonnál, és ezért fog Szent István koronájának valamennyi köve ismét ragyogni.
