Minél távolabb kerültünk a múltunk varázslatától és misztikumától, annál inkább szükségünk van a Halloweenre.
A múlton keseregni már késő, arra készülj inkább, ami majd eljő!
Talán nemcsak az emlékezet rostáján hullanak át a múlt forgácsai, hanem a valóságból is törli őket az idő.
Ha folyton a múlt mocsarában dagonyázunk, értékes energiát veszítünk, és nem marad erőnk arra, hogy addig üssük a vasat, amíg meleg, ezzel pedig megteremtsük magunknak mindazt, amire vágyunk.
Poe mondta: „Nem hiszek a szellemekben, de egész életemben üldöztek”. Úgy hittem, kísértve lenni döntés kérdése, ám a múlt a valódi kísértetünk. Minél inkább szabadulnánk, annál jobban belénk mar. Ha a múlt egy kísértet, a jelen temető, mely fizetséget követel vétkeinkért.
A múltat soha nem változtathatjuk meg. A gyógyulás egyetlen módja a továbblépés.
Nem feledkezhetünk meg azokról, akik múltunk részei.
A múltnak nincs kézzel fogható hatása a jövőre, pedig a végén a legtöbben igenis elnyerjük méltó büntetésünket a tetteinkért.
Ne törődj a múlttal, és ne gondolkozz a jövőn – az mind megoldódik magától.
A jövő legjobb prófétája a múlt.
Nem szeretek a múltban élni. Nem gyűjtök emléktárgyakat, a filmjeim fotóit, plakátjait, napi diszpót, semmit. Ami véget ér, véget ér. Ne rágódj rajta, lépj tovább.
Bolond dolog arról, beszélni, ami eltelt és nem jő vissza soha.
A sebeket alakítsd bölcsességgé, hagyd, hogy a múltad érted dolgozzon.
Ne feledd: a múltad nem kell, hogy megszabja a jövődet, mégis cipelni fogod azt, mint egy zsák követ a válladon.
Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled.
Az álomból a múltat ismerjük meg. Mert az álom, akárhonnan nézzük is, a múltból ered.