Poe mondta: „Nem hiszek a szellemekben, de egész életemben üldöztek”. Úgy hittem, kísértve lenni döntés kérdése, ám a múlt a valódi kísértetünk. Minél inkább szabadulnánk, annál jobban belénk mar. Ha a múlt egy kísértet, a jelen temető, mely fizetséget követel vétkeinkért.
A múltat soha nem változtathatjuk meg. A gyógyulás egyetlen módja a továbblépés.
Vannak távoli emlékek, amelyek úgy bukkannak fel a múlt óceánjából, mint magányos sziklák, amelyek az idő sűrű ködében aludtak hosszú ideig, de egyszer csak felsüt a nap, s a régi, kedves, mohos szikla zölden int felénk, mintha nem múlt volna el semmi, mint ahogy -úgy látszik – nem is múlt el semmi.
















