Poe mondta: „Nem hiszek a szellemekben, de egész életemben üldöztek”. Úgy hittem, kísértve lenni döntés kérdése, ám a múlt a valódi kísértetünk. Minél inkább szabadulnánk, annál jobban belénk mar. Ha a múlt egy kísértet, a jelen temető, mely fizetséget követel vétkeinkért.
A múltat soha nem változtathatjuk meg. A gyógyulás egyetlen módja a továbblépés.
Nem feledkezhetünk meg azokról, akik múltunk részei.
A múltnak nincs kézzel fogható hatása a jövőre, pedig a végén a legtöbben igenis elnyerjük méltó büntetésünket a tetteinkért.
Ne törődj a múlttal, és ne gondolkozz a jövőn – az mind megoldódik magától.
A jövő legjobb prófétája a múlt.
Nem szeretek a múltban élni. Nem gyűjtök emléktárgyakat, a filmjeim fotóit, plakátjait, napi diszpót, semmit. Ami véget ér, véget ér. Ne rágódj rajta, lépj tovább.
Bolond dolog arról, beszélni, ami eltelt és nem jő vissza soha.
Azt mondják, ha látni akarod a jövőt, akkor nézz hátra. Azt gondoltam, ez baromság. De most már tudom: nem futhatsz el a múlt elől.
-Deckard Shaw
Halálos iramban 7. (2015)
A sebeket alakítsd bölcsességgé, hagyd, hogy a múltad érted dolgozzon.
Ne feledd: a múltad nem kell, hogy megszabja a jövődet, mégis cipelni fogod azt, mint egy zsák követ a válladon.
Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled.
Az álomból a múltat ismerjük meg. Mert az álom, akárhonnan nézzük is, a múltból ered.
Múlt nincsen, mert már csak a fejünkben van, jövő sincsen, mert az még csak a fejünkben van. Tehát csak a jelen “van”.
Ne kárhoztassuk magunkat a múlt hibái miatt, fogadjuk el a felelősséget, amivel a jövőnek tartozunk.
Felelősség idézetek, Hiba idézetek, Jövő idézetek, Múlt idézetek
Meddig hagyod még, hogy a múltad visszatartson, mielőtt átvennéd végre az irányítást a jövőd felett?
Bármi is történt a múltban, csupán utalás mindarra, ami a jövőben megtörténhet.
Vannak távoli emlékek, amelyek úgy bukkannak fel a múlt óceánjából, mint magányos sziklák, amelyek az idő sűrű ködében aludtak hosszú ideig, de egyszer csak felsüt a nap, s a régi, kedves, mohos szikla zölden int felénk, mintha nem múlt volna el semmi, mint ahogy -úgy látszik – nem is múlt el semmi.
