A bátrak nem félnek megbocsátani a béke érdekében.
Háborúban sohase kérj és sohase adj bocsánatot. Nem vagy császár, hogy kegyelmet osztogass, ellenfeled sem az.
A megbocsátás nem egy érzelem. Az ember úgy dönthet, hogy megbocsát, akár érzi, akár nem.
A bizalom és a megbocsátás olyan kincs, amit nem kell a segítőkezeddel együtt odaajándékozni annak, aki korábban visszaélt vele.
A barátság nem jogcím arra, hogy jellemhibáinkat feltétlenül és kötelességszerűen megbocsássák.
Nincs olyan átok, amely alól ima és megbánás ne adna feloldozást.
Ugyanaz a Bíró, aki megbünteti a bűnt, meg is bocsáthatja.
Ha nem bocsátunk meg valakinek, ezzel korántsem az illetőt bántjuk, hanem saját magunkat. Ez már nem az ő gondja, hanem a miénk.
Bocsánatot kérni és adni mélységesen emberi és méltó dolog. Van úgy, hogy egyedül ez vezethet ki az ősrégi és erőszakos gyűlölködés zsákutcájából.
Világot hamvasztottam el szivemben
és nincs jó szó, mely megríkasson engem,
kuporogva csak várom a csodát,
hogy jöjjön el már az, ki megbocsát
és meg is mondja szépen, micsodát
bocsát meg nékem e farkasveremben!
Megbocsátás nélkül nem gyógyulnak be a sebek. A megbocsátás nemcsak a szeretet legfelső foka, hanem az előre vezető út is.
Attól, hogy valaki elfelejt egy sértést, még nem bocsátotta meg, csak feledte; a megbocsátáshoz, ugyanis hősies érzés, nemes szív, nagylelkűség szükségeltetik, míg a felejtés az emlékezés gyarlóságából származik vagy a békés lélek szelíd nemtörődömségéből, gyakran pedig csak abból, nyugalomra, békére szomjazunk; mert a hosszantartó gyűlölet megöli a boldogtalant, aki kedvtelve szítja a gyűlölet lángját.
A nők olyan tisztességtelenek. Csak rád mosolyognak és muszáj nekik megbocsátani mindenért.
A megbocsátás az a kulcs, amely kinyitja a harag ajtaját és a gyűlölet bilincsét. Ez olyan hatalom, amely összetöri a keserűség láncait és az önzés béklyóit.
Akinek nincs humorérzéke, az kicsinyke vétkeket se tud megbocsátani. A humorérzék tehát etikai jelentőségű.
A képmutatóknak nem könnyű megbocsátani, mert pontosan tudják, hogy mit csinálnak. Tisztában vannak vele, hogy baj van az eredeti példánnyal.
Nem az istentelenség a megbocsájthatatlan, hanem a lelkiismeretlenség.
Nem vagyok önmarcangoló, nem ijedek meg magamtól, és talán ez táplálja a hitem abban, hogy ha az ember szereti magát, akkor képes megbocsátani magának. Magának és másoknak egyaránt.
Az életem másodszori újranézése után a Fénylény megadta a lehetőséget, hogy mindenkinek megbocsássak,aki csak rosszat tett nekem. Elmondta,hogy meg kell nekik bocsátanom, mert ha nem teszem, megragadok azon a spirituális szinten, ahol most vagyok.