Magány idézetek

Denis Diderot

Az ember társas lénynek született, és ha elszigetelik, gondolatai összezavarodnak, jelleme megváltozik, ezer nevetséges hajlam csírázik ki szívében; különc eszmék támadnak lelkében, mint a gaz a műveletlen földön.

Axl Rose

Szeretek egyedül lenni. Nem igénylem, hogy állandóan körbevegyenek az emberek, még akkor sem, ha mindezt szeretetből teszik.

Carl Gustav Jung

Ifjonti álmaim élményével kezdődött a magány, és akkortájt érte el csúcspontját, amikor a tudattalanon dolgoztam. Aki többet tud másoknál, elmagányosodik. De a magányosság nem szükségképpen ellentéte a közösségnek, tudniillik senki nem érzi jobban a közösséget, mint a magányos ember, és a közösség is csak ott virágzik, ahol külön-külön senki sem felejtette el a maga sajátszerűségét, és nem azonosul a többiekkel.

Samuel Beckett

Proust szerint a barátság annak a gyógyíthatatlan magánynak a tagadása, amelyre minden emberi lény ítéltetett. A barátság magában foglalja a látszatértékek csaknem siralmas tudomásulvételét. A barátság társadalmi lelemény, akárcsak a kárpitozás vagy a szemetesládák szétosztása. Szellemi jelentősége nincs.

Paul Cézanne

Ami pedig engem illet, bizony jobb, ha magamra maradok, oly fokú az emberek gátlástalansága, hogy nincs módom védekezni ellene, a világ csupa tolvajlás, önteltség, önimádat, megbecstelenítés, mások eredményének elorzása, pedig hát a természet nagyon szép.

Charles Bukowski

Szeretem a Magányt. Még mindig. Akkor fejlődök, amikor egyedül vagyok. Az emberek összenyomnak. Főleg a férfiak, mert ők nem eredetiek. A nők, olykor, hasznosak. És viccesek és tragikusak is. De túl sok időt tölteni velük egyhuzamban őrülethez vezet. Biztos vannak mások is olyanok, mint én. Valahogy mindig úgy alakult, hogy együtt élek egy nővel, és az ember udvariasságból olyankor másképp viselkedik. De amikor egyedül élek, megvannak a magam kis jó szokásai. Például hogy félreteszem a telefonkagylót, kihúzom a csengőt, leeresztem a redőnyt, és három vagy négy napig alszom. Csak vécézni kelek fel, vizet inni meg valamit harapni. Ezek az alkalmak nagyon értékesek számomra, sőt szentek. Olyan vagyok, mint egy akkumulátor, amit feltöltenek – feltölt az, hogy sem magamat, sem az Emberiséget nem kell elviselnem. Soha életemben nem voltam magányos. Zavarodott, depressziós, tébolyult, öngyilkos gondolatokkal teli igen, de magányos, abban az értelemben, hogy valaki vagy valakik a jelenlétükkel megoldanának valamit, nem.

Wass Albert

Az egyedüllét nem árt senkinek. Az egyedüllét nem ront meg senkit. Nem azért. Hanem, mert az embereket, a többit, érted, Iván? A többit elrontotta már az, hogy nem voltak soha egyedül. Hogy nem voltak eleget egyedül, és nem tanulhattak meg olyan dolgokat, amiket az erdő meg az egyedüllét tanít.

Wass Albert

Amikor a világ annyira megváltozik, hogy már élni se lehet benne többet, az embernek csak egy menedéke marad. Hogy megalkossa a maga külön világát, és bekerítse azt az érzéketlenség láthatatlan kerítésével.

Wass Albert

Sokat voltam egyedül. Az ember azt hinné, hogy meg lehet azt is szokni, ha az ember sokat van egyedül. De nem. Ezt az egyet nem lehet megszokni soha.