A magány veszélyes. Addiktív. Ha egyszer rájössz, mennyi béke van benne, nem akarsz többé az emberekkel bajlódni.
Magány idézetek
Olyan egyedül voltam, mint a kisujjam. A csontjaimban éreztem a magányt.
Az ember egyedül gondolva nem több a magányos vadállatnál, mely élte fenntartásaért zsákmányt keresve bolyong.
25 000 emberrel szeretkezem, mikor a színpadon állok, aztán egyedül megyek haza.
A sóhajország árnyán
Laktam egyedül, árván,
Lelkem mocsár volt, mély magány.
Ha te vagy egy film sztárja, mindig a többiek előtt kell beérned munkába, és mindig csak akkor szabad eljönnöd onnan, amikor már mindenki más is eljött. Nem igazán jut időd és alkalmad arra, hogy együtt lógj másokkal és barátkozz. Ezért van az, hogy sztárnak lenni sokszor igen magányos dolog.
Vagyok, ahogy vagyok, elég ennyi,
Ha senki más nem vesz észre a világon, békén ülök,
És ha mindenki észrevesz, akkor is békén ülök.
Azt mondják: már csak könyvek lapjain élek.
Szólás, hogy nincs rosszabb a gonosz barátnál.
Ó, jaj, a magam bőrén tanulom meg én;
fáj tudni, hogy ennyi vagyok már: költemény.
Az egyedüllét, a csalódottság, a düh és a keserűség (…) nem hat túl jól az emberre, ilyenkor valamiért nincs megállás, és egyre mélyebbre csúszik a kilátástalanságában.
– Hol vannak az emberek? – szólalt meg újra a kis herceg. – Olyan egyedül tud lenni itt az ember, a sivatagban…
– Az ember az emberek között is egyedül van – mondta a kígyó.
Visszahúzódtam a városok és csődületek zűrzavarából, s bölcs könyvek között töltöm életemet, amelyeken mint kiváló szellemek fényével megvilágított ablakokon át szemlélem a földi életet.
Én „egy igazi egyfogatú” vagyok, aki sohasem tartozott szívből sem a hazához, sem a baráti körhöz, hanem mindezekkel a kötelékkel szemben az idegenség és egyedüllét kívánsága élt bennem állandóan és ez az érzés a korommal együtt még növekedett is.
Neki kell a faluba menni, ha szilveszter este nem akar egyedül maradni. Egyedül az évekkel, melyek elmentek, és egyedül az emlékekkel, melyek ködösek voltak már és távoliak, mert az idő az emlékeket is messze elhordta.
Túl sok határt szabsz, vézna ember. Talán pont ezek miatt vagy magányos.
Úgy gondolom, hogy az emberek ötven százaléka azért boldogtalan, mert egyedül van, negyven százaléka meg azért, mert nincs egyedül. És csak tíz százalék az, aki valahogy megtalálja a neki megfelelő utat. Mert az nagyon hamis dolog, hogy leszólják az egyedüllétet. Az egyedüllétnek nagyon sok jó oldala is van, az együttlét viszont nem garantálja a boldogságot.
Felséges az ilyen isteni magány tudata, aminő a csöndes, alig sóhajtozó, az éjszaka árnyékával takarózó erdőben támad bennünk!
Fázom. Miért tagadjam, emberek?
A szívem is gyökérig didereg.
A tél sötét árnyéka ráterül
s egy hang borzongat néha: Egyedül…
