Soha egyetlen percig nem fordult meg a fejemben, hogy feladom. Mert hiszek abban, hogy az ember legfőbb dolga ezen a világon, hogy az álmait valóra váltsa. Higgyétek el, sohasem késő!
Ha erőd kevés, akkor félúton kidőlsz, de ne feküdj le már az út elején.
Tudnod kell, hogy sok-sok vázlat után születik meg a remekmű! Ne add fel! Egy életed van, egyetlen dobás. Nem érdemes kishitűen, félszegen egy helyben topogni, vagy duzzogva félreülni. Tudj kacagni saját kudarcaidon, és kezdd elölről!
A kezdet talán mindennél nehezebb, de ha kitartasz, rendben lesznek a dolgok.
Van, hogy csak egy pillanatot kapsz… Ami megérint. Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig szomorúan nézel utána, és nem érted, miért… Miért csak ennyit kaptál? Aztán lassan kezded megérteni. Azért kaptad, hogy újabb erőd legyen. Hogy amikor már majdnem feladtad álmaidat, megérezd, hogy mire vágysz. Hogy ne érd be kevesebbel. Hogy újra átérezd, milyen az Igazi Pillanat. És várd tovább. Kitartóan. Mert eljön az a pillanat is. Ami örökké tart.
Minden tűz kialszik egyszer, de az ember megmarad, hogy újra és újra tüzet rakjon, és meglássa benne a saját örömét vagy bánatát.
Csak akkor vagyok hajlandó feladni, ha tényleg meghaltam.
Semmi sem lehetetlen, ha a szándék mellett időt és energiát is áldoznak rá.
Sose szállj ki a játékból, mert még a legeslegutolsó pillanatokban is lehetséges a győzelem!
Csak az segíthet győzelemre minket, ha annak ellenére is folytatjuk, hogy egy cseppnyi energiát sem érzünk.
Mert az égi útnak elve:
kúszva, vérzőn énekelve,
portól, sártól piszkosan
menni mindig, biztosan.
Hogy jó győztes légy, még jobb vesztesnek kell lenned.
Mindig azon aggódok, hogyan fogják az emberek fogadni a következő lépésem. Emellett tisztában vagyok azzal, hogy ha valamibe belekezdek, akkor nem hagyhatom abba félúton.
Isten karja sosem túl rövid. Bárkihez képes elérni. Meríts erőt ebből! Merj próbát tenni, és merj olyan magasra emelkedni, ahová képzeleted röpít. Számíthatsz a kihívásokra, az akadályokra, de fogadd úgy ezeket, mint „jellemépítő tapasztalatokat”. Tanulj belőlük, emelkedj föléjük.
Mindenki csak addig bukdácsol, amíg végül vagy elesik, vagy kihúzza magát és elindul.
Van pár dolog az életben, amit se irányítani, se megváltoztatni nem tudsz, élned kell vele. Miénk a döntés, hogy feladjuk vagy folytatjuk tovább.
A hitelesség az, ha kitartunk amellett, akik vagyunk, még ha köröttünk mindenki azt akarja is, hogy mások legyünk.
Az élet annak sohasem lesz katasztrófa, aki tesz azért, amire vágyik, ahelyett, hogy másokon előre mászva, érdekbarátságokon keresztül érné el a vágyait – helyette saját erőből, maga valósítja meg azokat, megtapasztalva a saját erejét. Hisz abban, hogy van miért menni, és bár néha nem látja a célt, kitart, mert tudja, hogy valami vár rá.
Az a torokszorító érzés, amit akkor érzel, amikor valami újba fogsz. Az égő izmok az edzésen, a gombóc a gyomrodban a fontos megbeszélésnél, az éhségérzet a fogyókúránál: úgy tűnhet, ezek jelzések arra, hogy hagyd abba. Nem elég, hogy átküzdötted magad a döntés mocsarán, a kételyek erdején, most még EZ is az utadba áll. Szándékosan fizikai fájdalmat okozva, hogy rábírjon: add fel. De ezek nem ezt üzenik. Ezek a tünetek annak a jelei, hogy amire elszántad magad, az VALÓDI változás. Nem csak a gondolataidban létezik, nem álom többé, hanem VALÓSÁG.
Ezek a tünetek nem azt üzenik, hogy most hagyd abba, hanem azt, hogy csináld még, csináld tovább: jó úton jársz!