Néha a gyomrom kifordul már a szerelmes daloktól,
de máskor én is azt üvöltöm neked teli torokból,
hogy mennyivel édesebb és szebb ez az élet, hogy ha van
olyan, aki mellett én is elviselem magam.
Ha Isten egy DJ,
az élet egy táncparkett,
a szerelem egy ritmus,
és te vagy a zene.
Ámuló parázs csillan a mélyben,
Szemeid tükre ma végtelent int.
Pillantás illan időben, s térben…
Lassuló szívemnek lobbanást hint.
Remegőn simítom ajkadról szavaid,
már őrjöng a vérem, s rohanna eléd…
Félelem markában emlékek hamvai,
de ölelő holnapom elindult Feléd…
Várlak: emeld fel árva lelkem,
Nézz biztatón, ne adj te mást –
Vagy tépd szét ezt az álmodást
Kemény szóval. Megérdemeltem.
Szeress engem, hogyha kérlek.
Hideg szél fúj, nagyon fázom,
egyedül járom utamat
ezen a kerek világon.
Ha te nem volnál, érzéseim csak a régmúlt érzések árnyképei volnának.
De hogyha telve volna szívem,
A legdicsőbb emlékek kincsivel,
Kiszórnám azt e pillanatban mind,
S téged hagynálak benne egyedűl.
Mosolyom mögé néztél,
és bánatot láttál;
én benned magamra leltem,
én a tiéd vagyok, mert rám találtál.
Mint téli hó alól a hóvirág,
Mint tavaszi szélben a kerti fák virága,
Úgy búvik ki az én szívemből,
S énekel a szerelmemről egy madárka.
Arról dalol, hogy rám találtál,
S ajkaimra csókot adtál egy éjjelen,
Azóta a boldogságom –
Azóta a boldogságom végtelen.
Csak benned él, csak bennem él
ez a furcsa szerelem,
ha értenéd, ha érteném,
már nem lennél velem.
Ezernyi titkod
bennem rejlik
számtalan szádon
ajkam fénylik
merész pillanat
téged szeretni
hiányod félni
s reménybe temetni…
Nekem rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni,
Nekem egy vers vagy, amit nem fogok elfelejteni,
Nekem egy ajándék vagy, amit nem tudok kibontani,
Nekem te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani.
Ha semmi nem megy többé,
akkor angyal leszek – csak neked.
Minden sötét éjszakán megjelenek előtted,
s aztán elrepülünk, messze innen,
és soha többé nem válunk el.
Még ha holnap el is tűnik minden, amíg rám mosolyogsz, másra nincs is szükségem.
Ha lenne még egy életem,
és újra kezdeném,
másként lenne minden,
igen,
a napjaim veled élném.
Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok, és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!
Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap.
Veled akarom a múltat elfeledni,
Az életen csak nevetni,
Mert te megtanítottál szeretni.
Szeress egy hétig, szeress egy évig,
akár tavasztól télig!
De ma igazán szeress,
hiszen holnap megint elmegyek.