Az élet egy olyan előadás főpróbája, amit sohasem tartanak meg.
Fura az élet. Amikor az ember gyerek, az idő csigalassúsággal halad, aztán egyik napról a másikra eltelik ötven év.
Életünk elrontása egyetlen elidegeníthetetlen jogunk.
Bárcsak lenne egy jó súgó, mint a színházban, aki a pinceablakból súgná a csattanós választ, hogy a félénkeké legyen az utolsó szó.
A kritikusok kaktuszok, akik tüskéjükből élnek a keselyűk közt.
Harminc éve állok a pult mögött, és mondhatom magának, én felismerem a szerelem születését. Meg is tudom adni a receptjét. Vegyen két törzsvendéget! Hitesse el velük, hogy tetszenek egymásnak! Hagyja főni a dolgot, és megtörténik a csoda!
Bukott író, bukott élet. Szeretem ezt a szót: bukott. Az emberi élet beteljesülése maga is bukás.
Az evezősök reggelije Renoir-tól. Évente egyszer lefestem. Immár húsz éve. A legnehezebb a tekintet. Néha az az érzésem, megváltozik a hangulatuk, amíg hátat fordítok.
Harc nélkül elvesztett csata a fiatalon feladott élet.
A szerencse olyan, mint a Tour de France: egész évben várod, aztán észre sem veszed, és már el is múlt.
Ha te nem volnál, érzéseim csak a régmúlt érzések árnyképei volnának.