Tudom, régimódi vagyok, de miért ne törekedjünk a békességre és jóakaratra karácsony idején?
A karácsony a legjobb alkalom a családi összeveszésre. Akkor mindenki olyan szépen kiöltözik. Elegáns balhé, tudod.
A karácsony nem csupán egy dátum! – (….) – Az egy érzés. Nem feltétlenül kötődik az évszakokhoz.
Az üzletek sokáig vannak nyitva a karácsony miatt – az év áldott időszaka, amikor azzal tisztelgünk Jézus születése előtt, hogy kimaxoljuk a hitelkártyánkat.
A karácsony a puszta jelenlétével a háborúskodókat is fegyverszünetre kényszeríti, kis időre az ellenségek is békét kötnek egymással, a szerelmeseket pedig még nagyobb szerelemre ösztönzi, a kevésbé szeretőket fokozottabb szeretetre, mert ez a karácsony. A szeretet, tisztelet, béke ünnepe. A család ünnepe. Az élet ünnepe. Miért? Miért nem lehet ez mindig így? Mert karácsony csak egyszer van egy évben. És hiába szeretnénk, hogy egész évben az legyen, a nagy rohanásban megfeledkezünk róla. És a szeretetről is. Meg a békéről. Meg az egymás iránti tiszteletről. És sajnos, még a családról is. Pedig ez a mesés érzés a szívünkből ered. De hová rejtjük a szívünket a zord hétköznapokon?
A karácsony sosem volt a kedvenc ünnepem – sokkal inkább halloween típusú lány vagyok.
Egyik ünnep sem a tízfogásos vacsorától vagy a fogkefével csillogóra suvickolt lakástól lesz az igazi. Hanem csakis az egymásra szánt időtől, figyelemtől, a közös élményektől!
Igazából ez a karácsony lényege. Az együtt töltött idő. Senki sem lesz boldogabb attól, ha minden tökéletes, a közös élményektől viszont igen.
A karácsony egy különleges időszak, és én is úgy érzem magam ilyenkor, mint egy kisgyerek. Imádom a díszkivilágítást, a zenéket, meg persze a forralt bort.
Nagyon szeretem a karácsonyt. A készülődésben az a legizgalmasabb, hogy mindenkivel számolni kell, ajándékot találni neki, aztán beszerezni azt, és ez persze nehéz is, sok időt is igényel. Viszont magam sem vagyok könnyű eset: nem mondom meg soha, hogy mit szeretnék karácsonyra, mert ha meglepetésként ér az ajándék, ha nem is tökéletes, borzasztóan tudok neki örülni.
Tél volt, havas arcú, békés tüzű, karácsonyváró tél, és mi pásztorjátékra készültünk a göllei iskolában. Én voltam az egyik angyal.
Azért jutott ez múltkor az eszembe, mert advent volt akkor is, csillagos advent, amikor a roráték hajnali zsongása úgy áradt szét a sötét utcákra pillogó ablakszemek között, mint a Szépség és Jóság meleg ígérete. Ez volt az az idő, amikor a betlehemes társaságok kialakultak, s egyúttal a tagok is megkapták szerepeiket. Igen, mert más angyalnak lenni és más pásztornak, más gazdának lenni és megint más bojtárnak. Rátermettség kell ehhez, sőt tehetség, nem is beszélve a kellékekről… szakállról, bajuszról, subáról, láncos botról és főleg magáról a betlehemről, melyet a tavalyi tapasztalatok alapján kell megépíteni.
Az éjszakából régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében.
Szeretem a karácsonyt, amely fixen nem a tökéletesség ünnepe, hanem a jó, derűs életé!
Tök mindegy, mit csinálsz, ha karácsonykor felmész a netre, úgyis van egy finomabb süti, egy boldogabb család, egy gusztább halászlé, egy tökéletesebb mézeskalács, egy jobban megpakolt asztal, egy szebb karácsonyfa… Vagy éppen több ajándék a fa alatt, és több fő a fa mellett.
Már konkrétan bele lehetett fulladni a karácsonyi posztokba. Minden követettem percenként töltötte a storykat a készülődésről, és posztolta a hangulatosabbnál hangulatosabb, beállított, agyonfilterezett képeket. Sütés-főzés, fenyőfa, karácsonyfa, rénszarvasfül, Reszkessetek, betörők!, forró csoki, díszek, mézeskalács, ajándékcsomagolás, Kevin, családi fotó, nagyi, te is mosolyogj, szeretemazéletem, szeretemacsaládom, szeretemakarácsonyt, mindentmegmutatok, húdeboldogvagyok. Sóhajtva bezártam az Instát, hagyva, hogy mindenki élje a hamis áloméletét.
Mikor gyerek voltam, így aranyozta be a karácsonyi ajándékot a karácsonyfa fénye, az éjféli mise zenéje meg a mosolyok varázsa.
– A Mikulás nem létezik – mondtam.
– Az lehet – felelte apu. – De az ajándékok igen.
Az Északi-sark. A Mikulás otthona. A karácsony főhadiszállása.