A kölcsönös bizalom az emberi kapcsolatok legszilárdabb építőköve.
Ha a belső integritásod megőrzéséhez arra van szükség, hogy teljes mértékben véget vess egy kapcsolatnak, akkor vess véget neki! Ez jót tesz mindenkinek, aki érintett a kapcsolatban, mert amikor elég erős vagy ahhoz, hogy kiállj azért, ami igaz, és meg is teszed – nem önző módon, hanem szeretettel, mindkét fél jólléte érdekében –, akkor arra is esélyt adsz, hogy a másik felismerje ennek a lépésnek a bölcsességét, és magasabbra tegye a mércét.
A többi emberrel való kapcsolatom sokkal fontosabb, mint a pénz.
Akik jól ismernek, szeretnek. Az a néhány ember, akikkel együtt élek, akikkel mindennap együtt edzünk, együtt dolgozunk, azok sokra tartanak, mert pontosan ismernek. Nyilván másoknak, akik nem ismernek, megvan a saját véleményük. Ez természetes.
A hívások kilencvenkilenc százaléka olyan, hogy senkinek semmi mondanivalója. A kilencvenes években, ha valakit feltárcsáztál a vonalason, tutira mondani akartál valamit, például megkérdezted, elmegyünk-e valahova. Csak úgy nem telefonálgattunk. Nekem emiatt már évek óta le van némítva a telefonom. Nincs erőm felvenni, mikor a túloldalon azzal jönnek, hogy semmi különös, csak azért hívlak, hogy mi újság.
A távozásban a legnehezebb dolog Madridban, ahogy bárhol máshol is, a játékosokkal kialakított kapcsolatok hátrahagyása volt. Ugyanakkor sokukkal a mai napig is jó viszonyban vagyok, és rendszeresen tartjuk a kapcsolatot.
Amíg nem ismerjük fel a bennünk dolgozó traumát, addig mindig olyan valakit találunk, aki épp annyira traumatizált, mint mi.
A barátságos kapcsolatok veszélyesek. Kétértelműséghez, félreértéshez és konfliktushoz vezetnek, és mindig rosszul végződnek. Ellenben a hivatalos kapcsolatok tiszták, mint a tavaszi víz. A szabályaikat kőbe vésték. Nincs kockázata a félreérthetőségnek, és örökké tartanak.
Ha nagyon sokáig él együtt valaki a másikkal, elkezdenek hasonlítani egymásra. Az átélt események, a környezet, a gondolatok. Az egyik lassan megismeri a másik gondolatát és arcát.
Teremts meg minden boldogságot, amit megteremthetsz; szüntess meg minden gyötrelmet, amit megszüntethetsz. Minden nap hozzájárulhatsz mások öröméhez, vagy enyhítheted kínjaikat. És az öröm minden egyes magja, amit mások szívében elvetsz, saját szívedben hoz gyümölcsöt; míg minden szomorúság, amit embertársad gondolataiból és érzéseiből kiszedegetsz, gyönyörűséges örömöt és békét hoz lelked szentélyébe.
Párkapcsolati szinten sokkal inkább meg lehet beszélni bármit, mint a társadalom szintjén. A demokráciával ugyanis az a gond, hogy minden idióta beleszólhat mindenbe.
Nem a szabadelvű kapcsolati modell működik jól, hanem amikor van egy domináns egyed, aki megmondja a tutit, a másik meg megy utána. Szerintem az egész világ így működik.
Természetesen Bendegúznak szólítanak, de nemcsak a kollégáim, hanem a régi ismerőseim is. Sokszor könyörgök, hogy szólítsatok már végre Iminek, mert én azt a nevet is szeretem, de valahogyan nem áll rá a szájuk. Nekik Bendegúz maradok.
Rengetegen próbálnak velem kommunikálni különböző fórumokon. Általában arról kérdeznek, hogy a munkán kívül mit szeretek csinálni, hogyan tartom karban a testem, és persze állandó kérdéseket kapok a gyermekeimmel kapcsolatban. Rájöttem, nyitottabbá kell válnom, és sokkal egyszerűbb, ha megmutatom. Rá kellett jönnöm, hogy az embereket érdeklem, ezért kezdtem el használni a közösségi oldalakat. Számomra is meglepő volt, hogy egyik pillanatról a másikra több ezer új követőm lett.
Járd mindig a saját utad, és ezen az úton számodra fontos emberekkel fogsz találkozni.
Ha egyedül nem vagy boldog, ha te nem vagy boldog, akkor nem tudsz mit adni. (…) A másik nem tudja kitárni a szívedet, ezt neked kell megtenned. Azonban ha már kitártad, akkor a másik megfürödhet benne, megfürödhet benned.
A nőkben hatalmas gyűlölet tud felhalmozódni, ha a kapcsolatuk nem úgy alakul egy férfival, ahogyan elképzelik… Tényleg, és a barátság! A legtöbb ember úgy tartja, hogy valójában csak férfibarátság létezik, mert a nők nem képesek rá.
Ha te valóban adnál, ha te valóban az adásban testesülnél meg, akkor eszedbe sem jutna az a szó, hogy „kapni”. Ebben az esetben te nem adni, csak üzletelni akarsz. S amikor nem kapod vissza az elvárt érzelmet, nekiállsz balhézni: ha már szép szóval nem tudtad kizsarolni a figyelmet, megszerzed erővel. Hisztizel, duzzogsz és megbántódsz, mert tudod, hogy ezek az érzelmek a férfiaknak mindig energiaveszteséget jelentenek. (…) Ha az asszony akarata érvényesítéseképpen belekezd a hisztibe, a férj azonnal ráhagyja, és menekülőre fogja a dolgot.
Tényleg azt hiszed, hogy a szeretet jele az, ha bántod a másikat? Persze, hogy nem. A szenvedésben – leszámítva a szado-mazo klubot – szó sincs szeretetről. S a női-ego mindig legyártja az indokot a pasas kínozására: az egyik legáltalánosabb energiazsaroló trükk az „én csak adok, te pedig nem törődsz velem” című vita.
Nézd meg magadat ajándékozás közben. Hogy is mondtad? Érdek és elvárás nélkül adsz, nem vársz viszonzásul ajándékot, mert neked a másik öröme az öröm… igen, te valóban nem ajándékot vársz viszonzásul, hanem a másik ember örömét. S ez talán még rosszabb, mint ha egy vázát vagy nyakkendőt kérnél cserébe, mert azt az embert, akinek meglepetést szeretnél szerezni, belekergeted a hazugságba. Hiszen mi is történik? Odaadod a csomagot, és lesed, hogy mennyire örül az ajándékodnak. Még mondani is szoktad: „nyisd már ki, hadd lássam az arcodat!” A szerencsétlennek azonnal görcsbe rándul a gyomra, és miközben a csomagot bontogatja, lehajtott arcán már a mosolyt gyakorolja, mert tudja, hogy meg kell felelnie az üzletnek: ajándékot adtál, amiért neki cserében örülnie kell. (…) Az örömszerzés csodáját tönkreteszed az öröm elvárásával.