Az identitásérés törvénye szerint felnőtt akkor vagy, ha már tudsz mély kötődésben szeretni valakit, akiért tudsz felelősséget vállalni, és tudsz elköteleződni.
Ha a családban nem könyvelnének el úgy valakit, hogy hisztis, dilis, egoista, makacs, hanem keresnék esetleg az okát is, mert senki nem születik készen ilyennek, akkor egy kicsit mindenki lehetne s másik pszichológusa. Szeretni is csak a másik ember által tudjuk magunkat, így szerintem a lélek egyensúlyban tartása sem oldható meg egyedül.
Nem nagyon érdekel, hogyan tekintenek rám embertársaim; az egyetlen dolog, ami számít, az az, hogy a lovak hogyan látnak engem.








