Művészet az, amikor megpróbálod megtalálni a jót az emberekben és együttérzőbb hellyé tenni a világot.
Időről időre kisebb hazugságokhoz folyamodom, ha azzal, hogy az igazságot egy kicsit kiszínezem, a másiknak vagy magamnak jót cselekszem. Más lapra tartoznak azok a hazugságok, amelyek mögött szándékos károkozás áll, valamint a patologikus és visszatérő hazugságok. A túl sok valótlanság eltorzítja az igazságot, és idővel már nehéz lesz megkülönböztetni egymástól a hazugságot és az igazságot.
A gyermek ártatlanul születik, és vonzza őt a jó. Miért választják hát oly sokan a rossz utat? Miért járnak egyesek a sötétség útján, míg mások a fényt választják? Az akarat vagy a végzet miatt? Remélhetjük-e, hogy valaha is megértjük a lelkünket formáló erőt? Hogy megküzdhessünk a gonosszal, ismernünk kell azt. Vissza kell utaznunk az időben, hogy megleljük az elágazást, melynél elválik, kiből lesz hős és kiből gonosz.
Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpafényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet és kevés embert. De az aztán Ember legyen!
Az idő múlhat, a szépség és a jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszakokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekből annyit kap mindenki, amennyit megérdemel.
Nem elég tisztának lenni. Nem elég ártatlannak lenni. A mai világban öntudatra és erőre van szükségünk, hogy ne zuhanjunk a zuhanókkal, és veszítsük el lelkünket egy aljas világban.
Az elhatározás önmagában kevés, jónak lenni kemény munka, és sokszor a könnyebb utat választjuk, így aztán nem is teszünk meg érte mindent, amit kell.
Fontold meg egyszer, mielőtt adsz, kétszer, mielőtt elfogadsz, és ezerszer, mielőtt követelsz.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Az igazi emberi jóság csak olyasvalaki iránt nyilvánulhat meg kristálytisztán és szabadon, aki semmiféle erőt nem képvisel.
Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényadás elveként érvényesülhessen.
Sok jótékonysági munkát végzek, de erről sosem beszélek senkinek. Nem vagyok az a fajta ember, aki csak azért csinál dolgokat, hogy a neve az újságokba kerüljön. Én inkább semmit sem mondok, csak a háttérben bújok meg. Mindig hallgatok erről. Senkinek sem kell tudnia róla, mert nem ez a célja annak, hogy segítesz másokon. Ez csak a segítségről szól, nem akarok semmit sem kihozni belőle, sem jobban érezni magam tőle. Nem akarom, hogy az emberek tudjanak róla, mert nem így kell működnie. Azért teszed, mert ezt érzed helyesnek.
Ha megáld minket az ég valamilyen képességgel, azt hiszem, bűn lenne nem élni vele. A tehetség felelősség. Természetes, hogy megteszem, amit tudok, és segítek vele másoknak.
Az embereknek jóleshet, ha karácsony napján eszükbe jut az, aki talpra állította a bénákat, és visszaadta a vakoknak a látásukat.
Jó s igaz ember az érdemesen mindig könyörül, de megválasztja, mit ad, tudván, mi arany, s mi üresbab.
A legnagyobb jót akkor teszed a másik emberrel, ha nem pusztán a saját gazdagságodat osztod meg vele, hanem feltárod előtte az övét.
Ritkán bírunk eleget tenni magunknak; annál vigasztalóbb, ha másoknak eleget tehetünk.
Sosem lesz mindenki boldog, de addig, amíg úgy érzem, valami pozitívat teszek, hű maradok magamhoz, és akár a legkisebb módon is segíthetek, addig szerintem jót cselekszem.
Amikor hiányzik belőlünk a szeretet, még akkor is módunkban áll kedvesnek lenni.