Kétfajta romlottság van; az egyik, amikor a nép nem tartja meg a törvényeket; a másik, amikor a törvények rontják meg a népet: ez gyógyíthatatlan baj, mert magában az orvosságban rejlik.
A legjobban engem nem a mai politika bánt, hanem az alap emberi jogok hiánya. Egyenlőséget akarok. Mindenkinek. Minden fajnak, nemnek, mindennek.
A halálbüntetéseknek nincs visszatartó erejük, mind a mai napig éppen azokban az országokban történik a legtöbb gyilkosság, ahol élénken gyakorolják ezt a fajta ítéletet.
Az emberiség történelme során az igazságszolgáltatás helyektől, kultúráktól függően sokat változott, sőt már a kezdettől alapvetően eltértek egymástól annak egyes módjai. A cél azonban minden alkalommal, minden korban, minden helyen ugyanaz volt: megtorolni a bűntényeket, és a félelemkeltés útján azokat a jövőben megakadályozni. Eme szép pedagógiai célzat (…) sem az ókorban, sem a középkorban nem járt sikerrel. A büntetések nem szolgáltak és nem szolgálnak elrettentő példaként.
Nem elég jogokat megállapítani és törvénybe fektetni a kötelességeket; a joggal élni, a kötelességeket érezni és gyakorolni kell, akár előírja a törvény, akár nem.
Nem akarom törvényekkel megakadályozni, hogy az emberek úgy érezzenek, ahogy jónak látják, és azt csinálják, amit akarnak, ha ezzel másoknak nem ártanak. Azt hiszem, az embereknek joguk van arra, hogy buták legyenek, ha úgy akarják, mert az is lehet, hogy a dolgok között, amiket én „ostobának” minősítek, egy új felfedezés rejtőzik.
Nincs működő demokrácia a jogok folyamatos érvényesítése – és az ehhez való feltételek mindig újra való megteremtése – nélkül.
Én ugyanúgy kiállok az állatok jogaiért, mint az emberi jogokért. Hiszen pont ez jelenti a teljes embert.
Ha olyan a szabályozás, hogy meggátolja az előrelépést, akkor szembe kell menni a szabályokkal.
A politikusok csak a szűk, rövidtávú érdekeket látják. Ebből pedig mindig az jön ki, hogy nekem mihez van jogom, a másiknak meg nincs ugyanahhoz.
Ausztriának éppolyan joga van érdekeiért harcolni, mint Poroszországnak.
Egyesek azt tartják, hogy a jog: egyenlőség, és valóban az, csak éppen nem mindenkinek, hanem csak az egyenlőknek, az egyenlőtlenséget is szokták jognak tekinteni, és valóban az, csak éppen nem mindenkinek, hanem az egyenlőtleneknek; így elhagyva azt, hogy „kinek” a számára, helytelenül ítélnek.
Hiába van szólásszabadság, ha senki sem bírálja a kormányt; sajtószabadság, ha senkinek sem akaródzik kemény kérdéseket föltenni; gyülekezési szabadság, de senki sem használja tiltakozásra; általános választójog, de a jogosultak fele se megy el szavazni; az egyház és az állam szétválasztása, de senki sem tartja karban a közöttük felhúzott válaszfalat. Ha használaton kívül hevernek, a jogok szóvirágokká, hazafias szólamokká válnak. Jog és szabadság: élj velük, különben elveszted mindkettőt.
A csoport bármely tagjának joga van ahhoz, hogy megkövetelje az ideálok, az alapeszme és az etika legmagasabb szintjét, és joga van ahhoz, hogy megkövetelje, hogy ezeket fenntartsák. Egy igazi csoport tartozik a tagjainak azzal, hogy gondoskodik a megélhetésükről, és gondoskodik egy esélyről a jövőbeli generációk számára.
Minden ember veleszületett joga, hogy része legyen mindabban, amit az élet embernek csak nyújthat.
A szemet szemért elv csak oda vezet, hogy az egész világ megvakul.