Az egyenlő szabadság és egyenlő jogok teszik a forrást, melybül mindenki egyaránt meríthet jólétet, boldoságot, áldást.
Gyakorlatilag engem eddig 40 ügyvéd védett, az ügyvédi kamara legkiemelkedőbb tagjai. Bármelyik ügyvéddel beszélek, azt mondja, van a BTK és vannak a Tasnádira kialakított büntetőszabályok.
Én soha életemben nem terveztem törvénytelenséget. Hogyan tervezhetnék ilyesmit, amikor sohasem ismertem a törvényt, és fogalmam sincs, mit ír elő?
Az ember naggyá teheti a törvényt, de a törvény magától nem fogja naggyá tenni az embert.
Éppúgy elvárom, hogy a német igazságszolgáltatás is megértse, hogy a nemzet nem ő érte van, hanem ő van a nemzetért, vagyis a világ, mely Németországot is magába foglalja, nem mehet tönkre csak ezért, hogy a formális jog életben maradhasson. Németországnak kell életben maradnia, függetlenül attól, bárhogyan is mond ennek ellent az igazságszolgáltatás formális tétele.
A demokrácia, a szabadság és az emberi jogok valódi értelmet nyertek az emberiség számára, ezért egyetlen nemzetnek sem hagyhatjuk, hogy kiforgassák, és a diktatúra, az elnyomás szinonimáivá tegyék.
Ha nem fontos, hogy meghozzunk egy törvényt, akkor az a fontos, hogy ne hozzunk törvényt.
Kétfajta romlottság van; az egyik, amikor a nép nem tartja meg a törvényeket; a másik, amikor a törvények rontják meg a népet: ez gyógyíthatatlan baj, mert magában az orvosságban rejlik.
A legjobban engem nem a mai politika bánt, hanem az alap emberi jogok hiánya. Egyenlőséget akarok. Mindenkinek. Minden fajnak, nemnek, mindennek.
A halálbüntetéseknek nincs visszatartó erejük, mind a mai napig éppen azokban az országokban történik a legtöbb gyilkosság, ahol élénken gyakorolják ezt a fajta ítéletet.
Az emberiség történelme során az igazságszolgáltatás helyektől, kultúráktól függően sokat változott, sőt már a kezdettől alapvetően eltértek egymástól annak egyes módjai. A cél azonban minden alkalommal, minden korban, minden helyen ugyanaz volt: megtorolni a bűntényeket, és a félelemkeltés útján azokat a jövőben megakadályozni. Eme szép pedagógiai célzat (…) sem az ókorban, sem a középkorban nem járt sikerrel. A büntetések nem szolgáltak és nem szolgálnak elrettentő példaként.
Nem elég jogokat megállapítani és törvénybe fektetni a kötelességeket; a joggal élni, a kötelességeket érezni és gyakorolni kell, akár előírja a törvény, akár nem.
Nem akarom törvényekkel megakadályozni, hogy az emberek úgy érezzenek, ahogy jónak látják, és azt csinálják, amit akarnak, ha ezzel másoknak nem ártanak. Azt hiszem, az embereknek joguk van arra, hogy buták legyenek, ha úgy akarják, mert az is lehet, hogy a dolgok között, amiket én „ostobának” minősítek, egy új felfedezés rejtőzik.
Nincs működő demokrácia a jogok folyamatos érvényesítése – és az ehhez való feltételek mindig újra való megteremtése – nélkül.
Én ugyanúgy kiállok az állatok jogaiért, mint az emberi jogokért. Hiszen pont ez jelenti a teljes embert.
Ha olyan a szabályozás, hogy meggátolja az előrelépést, akkor szembe kell menni a szabályokkal.
A politikusok csak a szűk, rövidtávú érdekeket látják. Ebből pedig mindig az jön ki, hogy nekem mihez van jogom, a másiknak meg nincs ugyanahhoz.
Ausztriának éppolyan joga van érdekeiért harcolni, mint Poroszországnak.
