A játék néha kitűnő csillapítószer a szerelem gyötrelmei ellen.
Hacsak lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává. Boldog ember, ki a munkájában megtalálja a valamikori játék hangulatát.
Mit ér egy játék, ha az ellenfelet vesztésre programozták?
Homo ludens vagyok. Játszó ember, aki játék és humor nélkül képtelen volna élni.
A játék öröme, a fantáziát megmozgató kacérkodás a szerencsével az ember ősi és azt hiszem kiirthatatlan tulajdonsága. A kockáztatás izgalma derűssé teheti az életet, feltéve ha nem válik lebírhatatlan szenvedéllyé. Mint oly’ sokan, én is beleestem a csapdába és higgyék el a szerencsejáték éppoly’ pusztító tud lenni, mint az alkohol vagy a kábítószer. Nagyon sok embert láttam, akinek mindene ráment a vakszerencse kilátástalan hajszolására.
A játék jutalmát, örömét maga gerjeszti, nem kell hozzá „eredmény”, jutalom.
Kimondhatatlanul idegesítő tud lenni, amikor épp ‘Call of Duty’-t játszol, és megszakad az internet kapcsolat – ezt már nagyon sok konzolom bánta.
Az emberek nem is gondolnák rólam, hogy már 6 éves korom óta játszom a „RuneScape” nevű videojátékkal. A mai napig az egyik kedvencem.
Legyen meg az ideje a munkának és a játéknak is, tegyetek minden napot hasznossá és kellemessé, s bizonyítsátok be, hogy ismeritek az idő értékét, mert okosan használjátok ki.
Csináljon úgy, mintha élne, legalább játssza meg, mint egy színész. Egy idő múlva aztán… hosszú idő múlva a játék igazivá válik.
Amikor mindent jelent, úgy játssz, mintha semmit sem jelentene.
Van egy különös játék… Nő és férfi játssza. Írott szabályai nincsenek. Szabályait egyedül a szívükben lévő érzés, az egymás iránti őszinteség, a tisztelet, a bizalom határozza meg. (…) Nem legyőzni kell a másikat, hanem vele együtt győzni. Győzni, és elnyerni a másikat. És ez nem játék.
Felnőtt, de rá kellet jönnie, a felnőttség korántsem olyan, mint amilyennek gyermekfejjel elképzelte. Akkoriban úgy gondolta, eljön majd a nap, amikor dönt, s félreteszi játékait. De egyáltalán nem így történt – csupán az érdeklődés hunyt ki benne irántuk. A játék mind kevesebbet és kevesebbet jelentett, a gyermekkor édes emlékeire az évek pora rárakódott, s azok lassanként feledésbe merültek.