Minden ember szereti az igazságot, de a becstelen csak magának, a becsületes ellenben minden felebarátinak.
Hirdessétek az Igazságot, mintha milliónyi hangotok lenne. A csend az, ami megöli a világot.
Az igazságosság és az igazság roppant finom két pont, eszközeink túlságosan tompák hozzá, hogy hibátlanul rájuk tudjunk velük tapintani.
Aki fütyül az igazságra, az tényleg fütyüljön. Legalább ennyi bizonyság legyen arra, hogy meghallotta. No meg micsoda vidám világ lenne ennyi füttyszótól.
Az ember megpróbálja kimondani az igazat, s a jutalma csak fájdalom.
Nagy igazság az, hogy ha képesek lennénk megérteni az egész életet, akkor el tudnánk viselni az egész életet.
Az Igazság kutatása nem arról szól, hogy elmenekülünk a világ dolgai elől, hanem arról, hogy megértjük azok kérészéletű természetét. Sőt, még ennél is többről, valódi természetünk eredendő csendként való felfedezéséről, ahonnan a jelenségek legfinomabb mozgásai is érzékelhetők.
Erényes, igaz és bölcs az, aki sem a maga, sem a más érdekében nem vágyódik sok gyerekre, hatalomra vagy gazdagságra, aki saját érdekeit nem helyezi az igazságosság elé.
Ha megvizsgáljuk a problémát, megtaláljuk az igazságot. A probléma sose különül el a választól, a probléma maga a válasz.
Az igazság olyan, mint a tisztítótűz. Elégeti a hazugságokat, amiket egymásnak mondunk, és azokat a hazugságokat is, amiket magunknak mondunk.
Honnan tudjuk, amikor belebotlunk egy igazságba vagy egy igazság belénk? Hiszem, hogy az igazság állandóan körülvesz bennünket. A névtelen angyalok, a pillangók, a válaszok mindig itt vannak, csak mi nem mindig azonosítjuk, halljuk, látjuk, ragadjuk meg vagy érjük el őket – mert nem vagyunk a megfelelő helyen.
Tudni az igazat, látni az igazat és elmondani az igazat, ez mind más tapasztalat.
Bárki halandó, még ha természetes adottsága a semmivel lenne is egyenlő, eljuthat a lángelmék számára fönntartott királyságba, föltéve, hogy szomjúhozza az igazságot és nem szűnik meg figyelme teljes odaadásával törekedni rá.
Elképesztően nagy az igazságérzetem, ebből kifolyólag idegesít, ha valaki minden ok nélkül támad rám.
Minden, amit mondasz, igaz, és én tisztellek téged azért, hogy elmondod.
Jobb, ha az ember önmagába zárkózik, tanul és készül a jövőre. Csak a hitet élesztgetem magamban, hogy nem vezethetnek ostobák, és a jó végül győzelmet arat, mint a mesékben, mint a természet örökös harcában, megújulásában és eltipró energiájában. Hiszek az Emberben, aki szívével és eszével együtt a jobb jövőért harcol és szenved. A vér és a könnyek soha nem hullanak hiába. A világ – úgy tetszik, jó felé halad, a tisztulás és az Igazság felé. Az út nagyon nehéz, göröngyös és meredek, de föl kell jutni egyszer a csúcsra.