Amikor kesergünk a múlt felett, átéljük annak emlékét, és kimaradunk a jelen valóságos élményeiből.
Idő idézetek
Mindazt, amit idáig átéltél, azt múltból hozott gondolataid és elképzeléseid alakították. Azok a gondolatok és szavak formálták őket, amelyeket tegnap, a múlt héten, az előző hónapban, tavaly, tíz, húsz, harminc, negyven, vagy akár több éve gondoltál és mondtál, attól függően, hogy most hány éves is vagy. Ez volt a múltad, amelynek egyszer s mindenkorra vége. Ebben a pillanatban csak az számít, amit most gondolsz, hinni s mondani készülsz. Hiszen ezek a gondolatok és szavak fogják formálni jövődet.
A stratégia a tér és az idő kihasználásának tudománya. Én a magam részéről fukarabb vagyok az idővel, mint a térrel. A teret bármikor visszanyerhetjük, az elvesztegetett időt azonban soha.
Van egyfajta rabló, akit a törvény nem büntet, és aki a legértékesebbet rabolja el az embertől: az időt.
Az idő nagy tanítómester. És az ember eljut abba az életkorba, amikor már bölcs szemmel nézi a világot. Húszéves fejjel lehetetlen, mert minden fiatal habzsolja az életet, és nem elmélkedik. A bölcsesség hozza magával, hogy elkezdünk filozofálni. Rálátunk azokra a dolgokra, amelyeket útközben nem vettünk észre, és előjön a sajnálat, a szerencse, a túlélés…
Van az úgy sokszor az ember életében, hogy meg szeretné állítani az időt. Amikor tudja, hogy pár perc múlva minden egészen más lesz, és most kellene kiszállni, itt, ebben a pillanatban.
A tudatosság: jelenlét; és kizárólag a jelenlét képes feloldani a benned lévő tudattalan múltat.
Az vagyunk, akivé a múltunk tesz, és akaratlanul is folyton tervezzük a jövőt.
A jövőd csupán visszatérés a múltba. Ez azért van, mert a tegnapod teremti a holnapod.
Úgy tűnik, igaz, hogy amikor az ember akarja, hogy teljen az idő, hiába nézi az óráját, szinte állnak a mutatók. Amikor pedig azt szeretnénk, hogy kicsit még tovább tartson, csak épphogy egy nagyon keveset kapjunk még valamiből, akkor elszállnak az órák.
Akit ma legyőztek, az holnap győztes lehet megint!
Az idő mindent fölfedez, semmit sem hagy rejtve, de napfényre hozza, még ha a föld mélységes mélyébe rejtőzött is.
Egy-egy döntés hülye voltát az idő dönti el.
Nem az években rejlik a hosszú élet titka. Az emlékezet nélküli ember száz esztendőt megérhet, mégis úgy érezheti, rövid élete volt.
Isten az egyetlen, akiért az idő dolgozik.
Biztosítatlan
zuhanunk ki belakott
pillanatunkból.
Szívemet veri
a rendfenntartó idő;
szívem visszaüt.
Az ember hajlamos úgy kezelni ezt a három idősíkot – múltat, jelent és jövőt -, mintha egyenértékűek lennének, miközben az élet csak a jelenben tud megnyilvánulni, ezért igazán csak annak van értéke. A másik kettő csak gondolatok halmaza, mentális projekció.
Úgy nem lehet új jövőt teremteni, hogy az ember önnön múltjában él. Ez egyszerűen képtelenség.
Szigorú percek az évek,
lakat alá zár az élet:
a világ lángol mindenhol,
az idő mindent feléget.
Repül a szárnyán az élet,
sohase látod, ha nézed -,
de figyel minket mindenhol,
ha velem vagy, mégse félek.
